Évközi 18. vasárnap
Bevezető
A mai, évközi 18. vasárnap evangéliumában,
halljuk majd a Jézus ajkáról elhangzott, s szállóigévé vált mondatot: „Nem a
vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Hát akkor mitől? – kérdezik sokan. Azt is
hallani fogjuk Jézus ajkáról, de azt nem szoktuk oly gyakran idézni, – ezért idézem:
„hanem az Istenben való gazdagodástól!”
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg az anyagiak
miatti pörlekedéssel elkövetett vétkeinket. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Segíts bennünket, hogy ne az anyagi javak
bőségében lássuk életünk biztonságát! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsáss meg nekünk, hogy
elhanyagoljuk a lelkiekben, Istenben való gazdagodásunkat! Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Amíg Jézus az életről, halálról, örök
életről tanított, addig az evangéliumi emberünknek azon járt az esze, hogy
becsapta a testvére.
Nem mintha ez a “valaki a tömegből” nem
lett volna jó véleménnyel Jézusról. Vagy unta volna Jézus tanítását. De meg
volt győződve, hogy Jézus egyetlen szava elegendő, hogy hozzájusson igazához.
Testvére kisemmizte. Jogos örökrészétől fosztotta meg. Mégis olyan ez a kérés,
mint egy arculcsapás. Jézus beszéde az örökkévalóságot sugározta, de ez az
ember nem érzett meg abból semmit. Végighallgatta Jézus egész tanítását, de
közben csak arra várt, mikor jön el a kedvező pillanat, hogy előadhassa
kérését. Lelkét ez tölti be. Emellett másra nem jut hely. Nem figyel sem
Istenre, sem üdvösségre, sem örökkévalóságra.
A sértett Jézushoz, mint híres
törvénytudóhoz fordul. Nem volt ritka, hogy Jézust, rabbinak, mesternek szólították,
vagyis olyan személynek, akitől ilyen jogszolgáltatás is kérhető. Jézus a kérésére
kérdéssel válaszolt: „Ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek?”
A vita további részleteit nem ismerjük.
Lukács a továbbiakban Jézusnak a gazdagsággal kapcsolatos tanítását ismerteti. Majd
így folytatja: Jézus a jelenetet látó és halló tömeghez fordult és ezeket
mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a
vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik egy gazdag
emberről, aki megijed a bő termés elhelyezésének gondjától, a régi csűröket
lebontja és újakat épít, s azokba fogja elhelyezni. De Isten figyelmezteti:
„Még az éjjel számon kérik lelkedet. Mi lesz mindazzal, amit szereztél?”
A befejező mondat: „Így jár mindaz, aki
kincset gyűjt magának, ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék”.
Gyakran olvashatunk gyászjelentést ilyen
vagy ehhez hasonló szövegezéssel: Tragikus hirtelenséggel, váratlanul elhunyt.
Olykor arról is tudomást szerzünk, hogy az
illető agyondolgozta magát, mindent elkövetett annak érdekében, hogy növelje
életszínvonalát. Gazdagodás volt a jelszava és megfeledkezett arról a tényről,
amely szerint az élet a maga teljességében nem a mi birtokunk. Az Úr Istené.
Egyszeri, felbecsülhetetlen ajándéka. Ő adta nékünk, s ő veszi is el majd
tőlünk. Sokszor mondogatom: mid van, óh, ember, amit nem kaptál? Ha pedig
kaptad, mit dicsekszel vele mintha nem kaptad volna
Korunk embere számítógéppel tervezi meg
már életét is több-változós függvényként. De közben megfeledkezik arról, hogy
az élet és a halál találkozása nem a mi terveink szerint történik. Az esztelen
gazdagról szóló példabeszédben erre hívja fel figyelmünket az evangélium.
Viszont helytelen lenne az Úr Jézus
szavait úgy értelmeznünk, mintha Isten elítélné, rossznak minősítené a bírvágy
ösztönét, amely természetes megnyilatkozása anyagiakhoz kötődő földi
életünknek.
Az embernek gondoskodnia kell mindennapi
kenyeréről a saját maga és családja számára.
Értelmes természetünkből következik az is,
hogy terveket készítünk, és ezek szerint alakítjuk, irányítjuk életünket.
Terveink azonban akkor jók, ha a valóságra épülnek.
A hívő ember nem hagyhatja ki
számításaiból a bármely pillanatban érkező halált és az abszolút jövőt, ami
hitünk szerint a halál után következik.
Úgy kell használnunk földi javainkat, hogy
biztosítsuk örök boldogságunkat. Ennek érdekében le kell győznünk a bírvágy
túlburjánzását.
A mindenáron történő meggazdagodni akarás,
de sok embert tett már szerencsétlenné, s tragikus sorsúvá. De sok embert
aljasított már le, s vetkőztetett ki emberi mivoltából
Ezért mondja Szent Pál apostol a mai
szentleckében, hogy a kapzsiság bálványimádás. A Mammon, a pénz imádása.
Amelynek egyenes következménye a bűnök sorozata: Az ingyen munkaerő, az újkori
rabszolgaság, kegyetlen gyilkolása a keresztényeknek, liturgikus ruhában miséző
idős papnak térdre kényszerítése, s torkának elmetszése. S az a káosz, amely
lassan elárasztja egész Európát.
A pénz szerelmesei, a guruk mindenre
képesek. Szörnyű robbantásokra, nemzetek, kereszténység eltüntetésére.
Hála legyen a jó Istennek, hogy bennünket
nem ejtett rabul a kapzsiság. Hogy nem vagyunk a pénz, a Mammon imádói, és nem
tombol a Gonoszság.
De azért óvakodjunk hát mi is mindig
minden kapzsiságtól, mind egyéni, mind nemzeti életünkben, mert nem a vagyonban
való bőségtől függ az emberi életünk s hazánk élete, s annak boldogsága, hanem
az Istenben való gazdagságunktól, az Ő ismeretében és szeretetében való
gazdagodásunktól.
Ámen
F. F.
