Évközi
idő, 17. hét Szerda
Legnagyobb lelki kincsünk az, ha
rátalálunk Krisztusra, aki az üdvösséget adja nekünk. Ezért a kincsért valóban
érdemes minden evilági dologról lemondani, s mindent odaadni azért, hogy a
miénk lehessen.
Az isteni és az emberi törekvésnek
találkoznia kell, azaz nem csupán az ő akarata legyen az üdvösségünk, hanem a
mi legfőbb vágyunk is, ami nap, mint nap motivál bennünket vallásos életünkben.
Az üdvösséget Krisztus engedelmes
szenvedése, halála és feltámadása által nyertük el, azért hozzá kell
mindhalálig ragaszkodnunk. Ő a mi kincsünk, akit ha egyszer megtaláltunk,
zárjuk és hordozzuk szívünkben! (his)
