Pásztor nélküli nyáj
Megesett rajtuk a szíve!
„Bejárta a városokat és a falvakat"
(35.v.) hallottuk az imént az evangéliumban. Ezen a körúton Jézus mindenütt
beteg, elcsigázott emberekkel találkozik. Jézus tudja, hogy a nyomorúság nem
csak egy helyzet, hanem egy tudat állapot is. Jézus gyógyítása pedig, belülről
halad kifelé, ha tetszik a lélektől a test felé. A gyógyításának első állapota
az együttérzés, a második a prédikálás, mely azt szolgálja, hogy a betegségben
és nyomorúságban magukra maradottak visszanyerjék a kapcsolatot az Istennel és
az együtt érző társadalommal. Majd legvégül, meggyógyít mindenféle betegséget.
Jézus Isten nevében végzett
tevékenységének mindegyikét, az együttérzést, a tanítást és a gyógyítást is, a
szánalom hatja át. Ez vezeti át egy másik lelki és testi állapotba az
embereket, ennek az érzésnek a fölkeltése tanítványai körében és
hallgatóságában átalakítja az embereket. Ennek a munkának az összefoglalása
vezet egy új jézusi mondáshoz: ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés." (37.v.).
Szavai és cselekedetei nyomán a
tanítványok is átélték a ,,pásztor nélküli nyáj" elhagyatottságának
érzését. És ez a félénk apostolokat arra kényszeríti, hogy Jézus nyomába
lépjenek és ők is gyógyítsák a betegeket és minden rászorulót segítsenek. És
minket? Szintén erre. Hogy tegyük a jót mindenkivel.