Óvakodjatok
A tegnapi részlet folytatásaként a mai
evangéliumban újabb tanácsokat ad útnak induló küldötteinek Jézus arra
vonatkozóan, hogy milyen lelkülettel induljanak és végezzék feladatukat.
Felhívja figyelmüket arra, hogy nem fognak
mindenhol elragadtatással és örvendezéssel találkozni, hanem jelenlétük,
fellépésük, szavaik és tetteik miatt támadásokra is számíthatnak.
Mindez bizonyára nem érte váratlanul a
küldötteket, hiszen Mesterük mellett korábban már megtapasztalhatták, hogy őt
sem fogadta mindenki jószándékkal. Sorsuk tehát abban is hasonlít az őket küldő
Jézuséhoz, hogy eredmények és kudarcok egyaránt fogják őket is érni. Ha nem így
volna, azaz ha mindenki tetszéssel és megelégedettséggel hallgatná őket, az
minden bizonnyal arra utalna, hogy eltértek attól a tanítástól és igazságtól,
amit Jézus bízott rájuk. Nem nőhetnek Mesterük fölé, nem mehetnek a saját fejük
után, nem képzelhetik azt, hogy saját bölcsességük nagyobb az Isten
bölcsességénél.
Az Egyház története folyamán minden
korban, így napjainkban is megtapasztalható, hogy a krisztusi igazság
megosztást kelt, de ennek magyarázata nem abban keresendő, mintha nem volna az
valóban a legfőbb igazság, hanem az az oka, hogy a különböző emberek másként
fogadják azt.
Hallgatunk-e mi a küldöttekre, akik
Krisztus üdvösségre vezető igazságát hirdetik nekünk?
H.I.S.
