Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent András apostol ünnepén. Az apostolok a Jézus személyében megvalósult üdvtörténeti események tanúi voltak az Úr földi életében, majd ezen események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően.
Az apostoli hivatás életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus az, aki kiválasztotta és meghívta őket, ő adott nekik megbízást a tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok életében nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem egészen átadják magukat Jézusnak. Mesterük nem egy könyvet, nem egy elméleti tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert bízott rájuk, hanem azzal bízta meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen megtapasztaltak. Olyan tanúk ők, akik saját hitüket, azaz a megváltó Krisztusba, az ő halálába és üdvösségszerző feltámadásába vetett hitüket adták tovább.
Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy magától Krisztustól kapták küldetésüket. Másrészt: az Úr megígérte nekik és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék azokat az eseményeket, amelyeket Jézussal átéltek. Ahogyan egykor az apostolokat a Szentlélek elvezette a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), ugyanúgy tárja fel előttünk is a Lélek az üdvtörténet és a megváltás titkát!
(his)
