A csodálatos kenyérszaporítást idézi fel a
mai evangélium. Jézus kenyeret és halat ad a Tibériás-tó mellett összegyűlt
embereknek. Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás
eseménye, amelyről a múlt pénteken olvastunk. Ez utóbbi esetnél, amikor az
apostolok kiérnek a partra hajójukkal, Jézus hallal és kenyérrel várja őket.
A két csodát a közös helyszínen kívül több
más elem is összeköti. Mindkettőben jelen van az isteni cselekedet, Jézus
tette, amely pótolja a hiányt, megadja az embereknek azt, amire szükségük van.
Emellett közös elem az emberi közreműködés, hiszen a fiú által hozott öt
kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus, illetve az apostoloknak ki kell
vetniük a hálót a vízbe.
Az embernek tehát valamit tennie kell a
csoda érdekében és nem várhatja tétlenül, hogy Isten mindenről gondoskodjék.
János evangélista hosszasan írja le a körülményeket, de magát a csodát egyetlen
mondattal foglalja össze: „Jézus fogta a kenyereket, hálát adott és kiosztotta
a népnek.” Ennek köszönhetően mindenki jóllakott.
A hagyományos értelmezés szerint a
kenyérszaporítás csodája az Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában, az
átváltoztatott kenyérben Jézus a testét adja nekünk. Elfogadom-e hittel, hogy a
szentáldozásban az Úr szent testét veszem magamhoz?
