A Jézus halála utáni napokban az apostolok azt gondolták, hogy egyetlen
lehetőség marad számukra: visszatérni eredeti foglalkozásukhoz. Az Úr
halálát követően ott
kell folytatniuk életüket
és munkájukat, ahol abbahagyták akkor, amikor Jézus meghívta
őket követésére.
A mai evangélium beszámolója szerint Péter
és apostoltársai újra ott
vannak a tavon, bárkába szállnak, halászni indulnak,
valamiből meg kell élniük, dolgozniuk kell. Mintegy három évvel ezelőtt innen
hívta el őket az Úr, s most talán
el is
akarják felejteni a
szomorú eseményeket.
János
evangélista részletesen leírja munkájukat. Egész éjszaka a vízen vannak, fáradozásuk mégsem hoz eredményt, egyetlen
halat sem tudnak fogni. Gondolataik
minden bizonnyal az Úr
kereszthalála körül forognak.
Ebben a sikertelen, csalódott helyzetben szólítja
meg őket Jézus, de nem ismerik fel őt.
Az emmauszi tanítványok esetében
már találkoztunk azzal, hogy
látásukban akadályozva vannak. Most az apostoloknál is erről van szó.
Jézus azt parancsolja nekik,
hogy vessék ki a
hálót halfogásra. Ne felejtsük, hogy ők nem tudják, hogy Jézus
mondja ezt nekik. Ha felismerték volna őt, érthető volna azonnali engedelmességük. De miért fogadnak szót egy idegennek, aki parancsot ad nekik? Miért vetik ki mégis a hálót egy idegen kérésére? Mert halat akarnak fogni. Legalább ez adjon értelmet az életüknek.
Ha felismerjük, hogy Jézus velünk
van, és engedelmeskedünk
neki, akkor biztosan eredményes lesz
szolgálatunk.
