Nagyböjt 5.
vasárnap 2017.
Bevezetés
Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus
szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára terelik fegyelmünket.
Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el.
Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga a feltámadás
és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Kérdezem: Ez a hit vezérel
e bennünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
litánia
Urunk,
Jézus Krisztus, Te megsirattad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk
siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál
ura. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az örök élet
forrása. Add meg nékünk is egykor az örökélet boldogságát. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Sokan jártak már a testvérek közül a
Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol a
Mária és Jézus közötti párbeszéd lezajlott. És ott is ahol Jézus, halott barátját
könnyes szemmel, és elérzékenyült szavakkal hívja a sírból: „Lázár, jöjj ki!”
Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.
Mivel a föltámasztás híre elterjedt a zsidók
körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nemcsak Jézus életére törnek,
hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek
tekintettem.
De miután módomban volt Ciprus szigetére is
eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyomány jutott a tudomásomra.
Többek között az a hagyomány is, hogy Lázár, az
életére törők elől Ciprusra menekült, és ott, a Ciprusi származású Barnabás
apostol pappá, és Larnaca püspökévé szentelte. És 45 és 63 között hirdette a
Jézus Krisztusban való hitet. Ma is ott áll Lázár üres sírja fölé épített ősi, 30
méter hosszú és 15 méter széles gyönyörű szép Bazilika. Ma is mélyen erős a
Szent Lázári alapokra épült ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.
A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt
történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé
lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az eseményhez fűződő
jézusi tanítást.
Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket
az elbeszélés igazi és eredeti mondandójáról. S nagy a kísértése annak, hogy az
éltető, életet osztogató Jézus helyett az életre keltett Lázárt, a halandó
embert helyezzük szemlélődésünk előterébe.
Az evangéliumi elbeszélésben ugyanis nem az a
fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt.
Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol,
kinél és hogyan találok életet, helyesebben: örök életet?
Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni
témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel”
és indíték a történetben hirdetett igazsághoz.
Erről tanúskodik maga Jézus is, amikor a mai
szentírási szakaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki
hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem
hal meg örökre.”
Az evangéliumi leírás szerint
Lázár története lezárul e mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát,
sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.”
Jézus története azonban
folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek
benne.
Felvetődik a kérdés: Miért nem terjedt le
futótűzként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az esemény
színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép
vérszomjas dühvel: „Keresztre, keresztre vele!”
Az evangelista számára mindezek csak másodrangú
kérdések, a nagy, lényeges mondanivaló mellett, mely szerint Jézussal és a
belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes életet. És Jézusba vetett élő
hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.
Napjainkban épp ebben a kérdésben is megoszlanak
az emberek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni.
Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes
értékű és boldog élet. Az ilyen élet azonban az örök halálba torkollik, mert
semmi kapcsolata sincs az örök életet adó Istennel, és nem is akar az Ő
országába jutni.
A teljes élet kibontakoztatását, s az örök
életet is sokan egészen másban és máshol keresik.
Volt egy ideológia, amelyik azt akarta
elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problémát megfog oldani. Ha nem
éltem volna abban a korban, nem hinném, hogy azt hirdették, hogy az
orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.
Az emberiség számtalan féle módon próbálta és
próbálja maga számára a halhatatlanságot biztosítani.
Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni
az idők vasfogát.
Sokan a történelem lapjain akartak és akarnak
halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajtják „konzerváltatni”
magukat. Vannak, akiknek emlékét még ma is mumifikáltan őrzik az elveit vallók.
Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük
jövőnk biztosítékát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek
tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat.
Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem,
még ha meghal is, élni fog.”
Ámen
