Egy név szerint meg nem nevezett személy
az üdvösségre jutók számáról kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Az illető
valószínűleg nem tartozott Jézus tanítványi köréhez, különben erről említést
tett volna Lukács evangélista. A furcsa kérdés arra utal, hogy a kérdező most
találkozhatott először Jézussal.
Egy tanítványnak inkább az a fontos, hogy
ő maga üdvözülni fog-e és nem az, hogy szám szerint hányan jutnak az
üdvösségre. Engem sem elsősorban az üdvözültek száma érdekel, hanem az, hogy én
eljuthatok-e az üdvösségre, és mit kell tennem ennek érdekében. Jézus szavaiból
kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki ismeri őt vagy hallgatja
tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell élni vele.
Sok ember számára a vallásosság
gyermekkori emlék. Egykor szüleiktől kaphattak valamilyen vallásos nevelést,
talán a hittanórák alkalmával megtanultak néhány dolgot. Talán még valami jó
emlékük is maradt a templommal kapcsolatban. Persze ez még kevés, de talán
lehet rá építeni.
Jézus a következőket mondja: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem
tudnak” (Lk 13,24).
Az Irgalmasság évében az Egyház a lehető legszélesebbre
tárja azt a szűk kaput, amelyen át az üdvösségre juthatunk. Igyekezzünk ezen a
tágra nyitott szűk kapun bejutni az üdvösségre.
(his)
