2016. október 24., hétfő

Beteg asszony

Lukács evangélista  nem jelöli  meg,  hogy melyik  városban történt  az  a csoda, amelyről  a  mai  napon  olvasunk  az  evangéliumban.  Azt  viszont hangsúlyozza, hogy a gyógyítás szombati napon történt, a nyugalom  napján, amikor nem  szabadott semmiféle  munkát  végezni.
A  zsinagóga  elöljárója Jézus gyógyító  tevékenységét  munkának  minősítette,  ezért  nemtetszését fejezte  ki.  Érdekes, hogy  nem  meri  véleményét  Jézusnak   elmondani, méltatlankodását inkább az  előbb még beteg,  de mostanra már  meggyógyult asszonynak mondja: „Hat napotok van  a munkára. Akkor jöjjetek  gyógyulást keresni, ne  szombaton!”
Merev  törvényértelmezése, az  előírásokhoz  való szigorú ragaszkodása egyértelműen a szívtelenség jele. Jézus magatartása ennek éppen az  ellentéte. Megsajnálja az asszonyt,  aki hosszú  ideje,   tizennyolc   éve  görnyedt,   nem   tud   felegyenesedni. Együttérzése  cselekvésre  indítja  az  Urat,  megkönyörül  az  asszonyon, meggyógyítja őt.
Hasonló esetekben általában  a beteg siet Jézushoz,  hogy gyógyulását kérje, de itt nincs erről  szó, hanem Jézus látja meg a  beteg asszonyt és hívja őt  magához. Más csodáknál  Jézus beszélget a  gyógyítás előtt és  a gyógyulni  vágyó  személy kifejezi  hitét,  de itt  nincs  szó ilyesmiről. Egyértelműen Jézus a kezdeményező. Ő az, aki gyógyítani  akar, hogy megmutassa az isteni könyörületet.

(his)