A
farizeusi lelkület helytelenségének feltárása
folytatódik a mai evangéliumban.
Jézus jól látja, hogy a farizeusok
gondolkodásának mélyén a hit hiánya húzódik
meg. Úgy gondolják, hogy Isten iránti
tiszteletüket azzal tudják kifejezni, ha ügyelnek arra, hogy elkerüljék
a tisztátalannak minősített dolgokkal való érintkezést.
Vallásosságuk másik lényeges eleme, hogy a
törvényi előírások szerint
mindenből tizedet adnak. A farizeusok annyira ügyelnek
a törvények aprólékos
megtartására, hogy a
tized megfizetéséből nem maradhat ki még néhány szálnyi fűszernövény
sem.
Jézus szavaiból érezzük az iróniát.
Vajon tényleg ez tetszik Istennek? Valóban értékes ez az adomány, ez a
felajánlás? Vajon elfogadja-e
Isten ezt az adományt olyan embertől,
aki nem gyakorolja
az igazságosságot és a
szeretetet?
A vallási életben mindig megvan az a
kísértés, hogy megelégedjünk bizonyos külső cselekedetekkel. Ez a kísértés
nehezen észrevehető és nem könnyű ellene küzdeni. A vallásosság hamar
kiüresedik, elveszíti lelki tartalmát, ha valaki csak a vallási, egyházi törvények megtartására törekszik, s a kötelességteljesítés szintjére csökken nála
minden vallási megnyilvánulás.
Vigyázzunk, mert a farizeus nagyon ügyesen
elbújik lelkünk mélyén!
(his)
