Lukács Evangéliuma 11,29-32
Jézus gonosznak nevezte azt a nemzedéket,
amelyben élt és tanított. Megtérésük elérése érdekében Jónás próféta megtérést
sürgető tettére emlékeztet. Annak idején Jónás próféta türelmetlenül várta a
gonosz város, Ninive lakóinak a pusztulását. Isten azonban megkönyörült Ninive
lakóin. Jónás története, Isten megtérést sürgető üzenete. A Niniveiek hajlottak
a pusztulással fenyegető üzenetre. Megtértek. Jézus, népének körében viszont
ennek az ellenkezőjét tapasztalta meg. Izrael népe és annak vezetői egy
politikai Messiásra vártak, aki majd megszabadítja népét a római fennhatóság
alól.
Jézus a benne való hit felébresztése, s
megerősítése érdekében hivatkozik Sába királynő történetére is. Sába királynője
hosszú utat tett meg, hogy meglátogassa Izrael bölcs királyát, Salamont. A
királynőt elbűvölte a választott nép gazdagsága és Salamon király bölcsessége.
Salamon nem saját magának tulajdoníthatta bölcsességét. Tudatában volt annak,
hogy Izrael Istene ajándékozta meg őt ezzel. Hiszen nem gazdagságot kért az
Úrtól, hanem bölcsességet. És meg is kapta. Salamon, Isten bölcsességének jele
az egész világ számára. Isten Salamon által akarta megmutatni a világnak, hogy
rajta kívül nincs más Isten és ezzel megerősíteni e világban, az egyistenhitet.
Jézus a választott nép két híres
személyiségére hivatkozott, amikor megdorgálta a népet. Izrael népe hitt ennek
a két személynek a jelszerűségében. Jézus viszont Isten egyetlen valóságos
képe. Az ószövetségi képek, és személyek csak előkészítő szerepet játszottak
Isten üdvtörténetében. Jézus által Isten valóságosan megjelent az emberiség
színpadán, már nemcsak jelként, hanem valóságos személyként. Az üdvtörténet
jelképeinél, ő mondotta, hogy nagyobb ő, és jelen van közöttünk. Az ebben való
hitet erősítse bennünk az Úr!
Ámen