Évközi vasárnap
29.
Bevezetés
A mai evangéliumi szakasz nagyon emberi,
nagyon közérthető történettel modellezi a kitartó ima szükségességét. Nem a
gátlástalan igazságtalan bírót állítja elénk Jézus példaképként, hanem a
kitartóan kérő, követelő asszonyt, és mondja, nekünk is szólóan: „szükséges
mindenkor imádkozni!” De kérdem én: Szoktunk-e mi rendszeresen imádkozni?
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
imádkozunk rendszeresen! Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
imádkozunk szeretteinkért! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
imádkozunk nemzetünk megmaradásáért. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A hitben, imádságban megfáradóknak – mindannyiunknak
– mondta el Jézus ezt a szellemes, igazán rá jellemző példázatot. A történet
szerint egy özvegyasszony – aki a kiszolgáltatottság jelképe is az Ószövetség
világában – rendszeresen felkeresi a helyi bírót igazáért. A bíró kiégett
szívű, cinikus alak, aki az Istent nem féli, az embereket semmibe veszi, mégis
segít az asszonyon, hogy az ne zaklassa őt tovább.
Természetesen itt nem azonosságról van szó
– vagyis nem arról, hogy Isten olyan, mint a hamis bíró, – hanem Isten
jóságának a fokozásról. Ha ez a link jogász képes arra, hogy bizonyos nyomásra
megsegítse az özvegyet, akkor Isten, a mi irgalmas Atyánk hogyne hallgatná meg
imáinkat, hogyne könyörülne az övéin!
Félreérti a példázatot az, aki azt hiszi,
hogy Isten olyan, mint a hamis bíró, de az is, aki úgy gondolja, hogy Isten az
erőszakosság, az ismételgetés vagy a hangerő miatt hallgat meg minket.
Ahogyan később a pogányok misszionáriusa, Szent
Pál is tanácsolja, hogy mindenkor imádkozniuk kell és az övéi éjjel-nappal
kiáltanak az Úrhoz.
Mit jelent ez? Azt, hogy az ima elsősorban
nem testtartás, forma, időpont, rítus, hanem kapcsolat, élő, személyes és
valóságos viszony az Úrral, létforma és szolgálat! Jézus ezzel az igével is az
Isten országába, az ő közelébe invitál, hogy Isten gyermekei éjjel és nappal,
szüntelenül az Úrnál tudják magukat, akkor is, ha éppen a gyűlölet tüze veszi
körül őket.
Az élő, hitvalló keresztényeket sajnos ma
is értetlenség és időnként gyűlölet veszi körül.
Európára, s népünkre, és ezen belül egyházunkra
is, nemcsak az Istent, embert, s törvényeket semmibe vevő népáradat, hanem mint
szökőár úgy ömlik a szellemi mocsok, igénytelenség, hedonizmus, materialista
fogyasztói szellem.
Krisztus követése nehéz volt a
kommunizmusnak nevezett korszakban is, de ma talán még nehezebb, hiszen az
úgynevezett szabadságban, demokráciában úgymond mindent lehet, mindent szabad.
Nincs olyan agyficam, romboló eszme és gyakorlat, amelyre ne lenne vevő az
ember. S nincs olyan földrész, Európa sem kivétel, ahol nem üldöznék a hívőket,
a keresztényeket.
Bennünket vigasztaló, erősítő tény: Isten
irgalmassága ma is "működik", jóságára mindig lehet számítani, ő nem
távolodik el tőlünk, ő benne van az életünkben. Isten igazságot szolgáltat a
választottjainak, ma nekünk, hallottuk Jézus szavait, nekünk, akik éjjel nappal
imádkozunk hozzá.
De, kérdezem. tényleg benne van Isten a mi
életünkben? Mindannyiunkéban benne van az istenhit, és milyen? Olyan e, mint az
özvegyasszonyé, aki az igazságért való könyörgését nem hagyja abba, míg az be
nem teljesül. Ezért mondja Jézus: Szükséges mindenkor imádkozni!
De szoktunk-e mi imádkozni? S
rendszeresen? Szünet nélkül? Mert igen szoros a kapcsolat a hit és az ima
között. A hit késztet minket az imára, és az ima növeli bennünk a hitet. Az
el-elmaradó imádkozás pedig a hit elvesztéséhez vezethet.
Mivel az emberek egy része ideig-óráig megvan
ima és Isten nélkül is, sokan mondják ma: fölösleges az ima. De ők is csak
addig vannak meg ima nélkül, amíg meg nem ismerik az élet keresztjeit, a nélkülözést,
a mások segítségére való utaltságot, az életenergiák csökkenését, a betegséget,
a kórházi ágyat, a kínzó gyötrelmet, a gyógyíthatatlan betegséget, a halál
gyors közeledését.
Egyébként borzasztó látni, hogy a minden
szentet és nemeset pusztító kufárlelkűek, mint teszik az egykor keresztény
Európát nem kereszténnyé.
Tudomásul kell vennünk, hogy ma már Európa
nem keresztény! Főleg nem Nyugat-Európa! És hazánk? Népünk több mint 50 % ának közömbös hazánk
jövője, megmaradása. Közömbös, hogy keresztények lakják ezt az őseink vérétől
áztatott földet, vagy muszlimok. Amerika nem keresztény! Ázsia,
Afrika inkább az! Távol-Kelet országai, keresztényebbek, mint mi.
De, ha a pozitív folyamatot nézzük, akkor még
ma is, a hős misszionáriusok apostoli tevékenysége ellenére is, az emberiségnek
csak kisebb hányada keresztény.
A missziós küldetés ma érvényesebb, mint
bármikor. Mert minden embernek joga van ahhoz, hogy megismerje Megváltóját és
Üdvözítőjét, és emberhez méltó életet élve, eljusson az üdvösségre.
Ezért hangzik el, szinte reményvesztetten,
a jövőbe látó Jézus ajkáról a kérdés: az Emberfia fog-e találni hitet a földön,
amikor újra eljön?
Annak a kereszténységnek, egyháznak van
jövője, amely mindenkor imádkozik, nem fárad meg, s éjjel-nappal Istenhez kiált.
Azoknak igazságot szolgáltat. Azokat elvezeti az igazságra, és azokat az
igazság szabaddá teszi. Szabadok lesznek a félelemtől, a gerinctelenségtől, a
megalkuvástól. Mert ők az Ige és a Szentlélek által immunisak a lelki-szellemi
fertőzéssel szemben. Ők az Isten fiai, akik egy démonikus korban is Isten
munkatársai, a remény és a jövő emberei.
Ámen
