2016. október 1., szombat

Évközi 27. vasárnap

Évközi 27. vasárnap

Bevezetés
A mai, évközi 27. vasárnap evangéliumában minden bizonnyal felfigyelünk majd az apostoloknak az Úr Jézushoz intézett eme kérésére: Urunk! Növeld bennünk a hitet!
A Szentleckében pedig Pál apostol azt kéri kedves tanítványától, Timóteustól”, hogy ne szégyellj tanúságot tenni Urunk mellett!”.
Hitét vesztő világunkban, szégyelljük-e mi hitünket? Megvalljuk-e mi hitünket? Tanúságot teszünk-e Urunk Jézus Krisztus mellett? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem törődünk eléggé az életünknek célt és tartalmat adó hitünk erősítésével és növelésével. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy hitünket szégyelljük, és szégyellünk tanúságot tenni Melletted. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly félénkek és visszafogottak vagyunk még a ránk bízottaknak történő hitünk továbbadásában. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az apostolok nagy csodálattal veszik körül Jézust. Igazi rabbi, az Isten kegyeltje, amit akar, azt megteszi, mert vele van az Isten. Érzik saját kicsinységüket és érzik, hogy messze elmaradnak Jézus mögött. Ők is szeretnének olyanok, lenni, mint ő. Ezért kérik: „növeld bennünk a hitet!”
Amikor emberi erőnket kevésnek érezzük, mi is szeretnénk képességeinket fokozni, hogy nagyobb teljesítményt érjünk el. Virágkorukat élik a különféle energiaitalok, amelyek fogyasztása, főként a fiatalok körében igen elterjedt. A felnőttek pedig kávét vagy más, gyógyszernek nem minősülő tablettákat szednek. Egyes szerek a testi állóképességet növelik, vagy izomfejlesztő hatásuk van, más szerek pedig a szellemi képességeket fokozzák, vagy a koncentrálóképességet növelik. A hétköznapi életben szinte mindennapossá vált a testi vagy lelki erőt fokozó szerek használata.
A sportban viszont tiltott dolog az ilyenek alkalmazása. Elszomorító, amikor azt halljuk, hogy az olimpián vagy más világversenyeken egyeseket ki kell zárni a versengésből, vagy utólag visszavonják díjukat, mert doppingszereket használtak képességeik fokozására.
Lelki erejüket szeretnék fokozni az apostolok, akikről a mai evangélium szólt. Nem tiltott, hanem megengedett eszközt használnak, amikor Mesterüket kérik: „Növeld bennünk a hitet!” (Lk 17,5).
Ma mi is ugyanezt kérjük Jézustól. Mert gyakran van szükségünk arra, hogy növekedjen a hitünk, amelyet Szent Pál apostol szerint „törékeny cserépedényben hordozunk,” (2Kor 4,7), s amely állandó védelemre, s folyamatos erősítésre szorul.
A tanítványok szavaihoz hasonlóan ezzel fordulunk a mi Urunkhoz: „Növeld bennünk a hitet!”
Amikor hitünk erősödéséért, növekedésért imádkozunk, akkor ezt a legnagyobb alázattal tesszük. A kérésben elismerjük, hogy hitünk nem tökéletes. Bármikor meginoghatunk a hitben. Egy próbatétel, egy váratlan betegség vagy egy hozzánk közel álló személy hirtelen elvesztése megrendítheti a hitünket és Istenbe vetett bizalmunkat. Amikor olyan, számunkra felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan eseményekkel találkozunk, amelyeknek nem látjuk az értelmét.
Ha környezetünket, s a társadalmakat nézzük, amikor az ember maga akarja megváltani magát a legkülönfélébb szórakozásokkal, nehéz hűségesnek maradni Krisztus személyéhez és szavához.
A kételyek szakadéka itt tátong mellettünk, hamis képzetek, hazug propaganda, bűnös szokások felhői takarják el hitünk vezérlő csillagát. Nagy szükségünk van arra, hogy miként az apostolok, úgy mi is kérjük Jézustól, hogy bensőleg tegyen erőssé bennünket.
Jézus, kérésünkre, a merész mustármag hasonlattal, a hitnek, életet átalakító, szinte a lehetetlent is megvalósító erejét akarja szemléltetni. És erre bőven vannak példák az életben, környezetünk, de saját életünkben is.
Mivel tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen hordereje van a hitnek, ezért mi sem tehetünk mást, mint az apostolok tettek, és kérjük Urunkat, hogy ne csak őrizze meg, hanem növelje is bennünk a hitet. Hisz a bennünket körülvevő, s még otthonainkba is behatoló közszellem, nem növelni, hanem csökkenteni, s kioltani igyekszik a hitet, ha engedjük, hogy dohos, szabadelvű, szabadkőműves vallásellenes eszmék formálják a közvéleményt.
Érthető, hogy világszerte mozgolódik az emberiség. Tudjuk, hogy nem nőnek a jegenyék az égig. Örök emberi tapasztalatot hirdet a magnifikat: Isten a hatalmasokat letaszította trónjukról és a kicsinyeket pedig felmagasztalta.
Ezért bátorítja Pál apostol is, a mai szentleckében, a félénk, szelíd lelkű, bátortalan, hűséges tanítványát, Timóteust, „Éleszd fel magadban Isten kegyelmét, mely benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett,  
Más helyen pedig e szavakkal: „Hirdesd az evangéliumot, Állj elő vele. Akár alkalmas, akár alkalmatlan.” „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem… meséket hallgatnak.”
Mi, hívők szívesen hallgatjuk a józan tanítást. A mai Igeliturgiában hallott szavak, gondolatok arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy növekedjen a hitünk. Mert hallottuk Jézus szavait, ha egy csöppnyi, mustármagnyi hitünk van is, a lehetetlen is valóra válhat. Újra élő hitűvé, nem iszlám hitűvé, hanem élő, keresztény hitűvé válhat hazánk.

Ámen