Jézus és a nép közötti ellentét

Jézus és a nép közötti ellentét

A nagyböjt vége felé közeledve olyan részekkel találkozunk az evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus és a nép vezetői között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik, hogy Istennek tartja magát.

Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és olyan cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a vád ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most az ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene tagadnia önmagát, származását és küldetését.

Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében. Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről beszél. Tapasztalatuk csak a földi életről, annak kezdetéről, a születésről, s végéről, a halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már nem fért bele gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e kereteket nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.

Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor bátran hihetek abban is, hogy a feltámadás által részesedni fogok az örök életben.

HIS

Nem hal meg örökre

Nem hal meg örökre

Az elmúlt napok evangéliumaiban több olyan vitabeszédet olvastunk, amelyek felépítése azonos. A tanítás azzal kezdődik, hogy Jézus tesz egy kijelentést, amely ellenkezést vált ki a zsidókból, legalábbis azokból, akik nem hisznek benne. A tiltakozás aztán alkalmat ad Jézusnak, hogy részletesebben kifejtse mondanivalóját.

A mai részlet szintén ezt a felépítést követi. Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A hitetlenek rögtön megütköznek szavain és tiltakozni kezdenek. Példáikat, Ábrahám, az atyák vagy a próféták halálát a múltból veszik, mert a múltból vannak tapasztalataik. Ezzel szemben Jézus nem a múltba tekint, hanem a jövő felé, az örök élet a jövőben vár azokra, akik megtartják tanítását. A zsidók félreértésének másik oka, hogy ők csupán a test halálára gondolnak, Jézus viszont a lélek halhatatlanságára.

E ponton érdemes tisztáznunk, hogy Jézus nem azt ígéri az ő tanítványainak, követőinek, nekünk, hogy mentesít minket a földi haláltól. A halált egyetlen ember sem kerülheti el. Aki megszületett erre a világra, annak élete egyszer véget fog érni. Jézus azt ígéri, hogy a halál után lesz új élet, lesz feltámadás. Aki a földön vele együtt vállalta a szenvedéseket, az vele együtt fog majd részesülni a feltámadás dicsőségében. Aki a földön vele élt, az vele élhet majd az örökkévalóságban is.

HIS

Vita Jézusról

Vita Jézusról

Az előzményekben Jézus a hitetlen farizeusokhoz beszélt, előttük próbálta igazolni mennyei származását. Most azokhoz fordul, akik hisznek benne, de János evangélista nem nevezi meg pontosabban, hogy kikhez intézi szavait. A beszéd, buzdítás, hogy tartsanak ki, maradjanak meg Krisztus tanításában! Úgy érezzük, hogy erre a buzdításra azért van szükség, mert a zsidó származású első tanítványokaVita Jézusrólt és évtizedekkel később a zsidókból

 lett keresztényeket támadások érhették. Az igehirdetés azt próbálta tisztázni, hogy miért érdemes Jézus mellett kitartani, tudniillik azért, mert nem a mózesi törvény megtartása, hanem a Krisztusban való hit és az általa hirdetett örömhír szerinti élet jelenti az ember számára az üdvözülést. Jézus személyében felismerni az Üdvözítőt és a Megváltót, ez az az igazság, amelyben ki kell tartani.

A Fiú azt a küldetést kapta az Atyától, hogy szavával hirdesse az üdvösségre vezető igaz tanítást és ez az isteni igazság megnyissa az emberiség számára az üdvösségre vezető utat. Nem titkos tanítás ez, amelyet csak a kiváltságosok ismerhetnek meg, hanem mindenki számára szóló üzenet, felhívás, meghívás. Isten teljes igazsága jelen van Krisztusban, s ez ismerhető fel benne azok számára, akik hisznek. Az igazság felismerése erkölcsi állásfoglalásra késztet minket: meg kell tartanunk a szeretet parancsát, gyakorolnunk kell az irgalmasságot, mert ez a feltétele az üdvösségnek.

Jézus fellépése

Jézus fellépése

Jézus fellépése, tanítása és cselekedetei újra és újra ugyanazt a kérdést teszik fel: ki ő valójában? Olyan kérdés ez, amelyet tanítványai és ellenfelei egyaránt igyekeztek megválaszolni, és a későbbi időkben is ez lett a legfontosabb kérdés azok számára, akik Istent keresik. A kérdésre csak hittel lehet válaszolni. Ezt a hitet láthatjuk azokban, akik csatlakoznak hozzá, tanítványai, majd tanúságtevői lesznek. E tanúságtétel elindíthat másokat a hit útján, de mindannyian eljutunk addig a pontig, hogy személyes hitünket is meg kell fogalmaznunk, meg kell vallanunk. Természetes kívánság, hogy ehhez a személyes hitvalláshoz keressük a biztos, megbízható alapokat.

Mások hiténél, tanúságtevő életénél is fontosabb fogódzópont, hogy mit mond Jézus önmagáról. Az evangéliumok sok ilyen állítást, kinyilatkoztatást megőriztek az Úrtól. A mai evangéliumban is saját származásáról, eredetéről beszél Jézus. Azt szeretné, ha megértenék és elfogadnák, hogy ő valóban a mennyei Atya küldötte. Mennyei származásának elfogadásához hitre van szükség. A hit azonban hiányzik azokból a farizeusokból, akik hallják szavait.

János evangélista nem a kételkedőket, hanem a hívőket állítja elénk példaképül, amikor így zárja le ezt a részt: „E szavak után sokan hittek Jézusban.” Érdemes nekünk ismételten elolvasnunk az evangéliumot, átgondolnunk Jézus kijelentéseit, mert így fog megerősödni a hitünk.

HIS

Én vagyok a világ világossága

Én vagyok a világ világossága

Ezt Jézus Krisztus mondta magáról. Szomorúan tapasztaljuk, hogy ezen a világon milyen sötétség uralkodik. Gyakran sötét erők irányítják az eseményeket, sötét szándékok húzódnak meg szépnek látszó törekvések mögött, sötétben tapogatnak tömegek - néha meglepően nagy önbizalommal -, és sokan élnek tudatlanságban Isten dolgait illetően. Aki őszinte, az magát is rajta kapja, hogy olykor milyen sötét indulatok és gondolatok mozdulnak meg benne, s néha olyan sötét cselekedeteken is tetten érjük magunkat, amelyeket nem szeretnénk világosságra hozni (Jn 3,19-21).

Jézusról azt írja a Biblia, hogy vele „az igazi világosság" jött el a világba. Az, ami leleplezi a sötét dolgokat, aminél lehet helyesen tájékozódni, ráadásul Jézus nem azt mondta, hogy van nála világosság, hanem hogy ő maga a világosság, tehát belőle árnyékmentes fény árad.

A hegyi beszédben azonban elhangzott egy másik állítása is. A benne hívőkről ezt mondta: „Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,14) Ez nem ellentmondás a Bibliában, hanem örömhír a számunkra. Jézus a világ világossága, de aki hisz benne, vagyis szoros lelki közösségben él vele, annak az életére kiárad Jézus világossága, s mint másodlagos fényforrás, tükrözi azt a világban.

Jézus pontosan ezt tette tanítványai küldetésévé. Aki enged az ő hívásának, az kilép a sötétségből, megtanul világosságban járni, elkezd világítani másoknak is. Isten országát képviseli ebben a világban, s mutatja az utat a világ világosságához: Jézushoz. Teszi ezt nemcsak szavakkal, hanem megszentelt, tiszta életével is. Az ilyenekről írja Pál apostol: „romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban" (Fil 2,15).

Világít-e így az életünk?

Nagyböjt 5. vasárnapja. 2019

Nagyböjt 5. vasárnap. 2019

Bevezetés

A mai evangéliumban a házasságtörő asszonyról szóló történetet halljuk. A történet nem a házasságtörésről szól. Hanem az írástudók Jézus ellenes magatartásáról. A bűnös asszonyról, s Jézus magatartásáról. A történet az isteni irgalmasság egyik legszebb megnyilvánulása.

Úgy gondolom, hogy nagyböjt idején, az evangéliumi gondolatok közül leginkább nekünk szólónak érezzük, a „Többé ne vétkezzél”  jézusi mondást.

Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, te azt mondottad, hogy "Az vesse rá az első követ, aki maga is bűn nélküli": Uram, irgalmazz!

Urunk, te azt mondottad: "Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél": Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen: Uram, irgalmazz!"

Evangélium után

"Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek…'

Jézus ellenfelei minden alkalmat megragadtak, hogy tőrbe csalják őt. Így akarták aláásni a nép körében szerzett tekintélyét és megokolni saját szembeállásukat. Ha elitéli, nem tartja meg a Mózesi törvényt. Ha elitéli, kegyetlen, népszerűtlen próféta.

Mindig akadnak, akik nem is-merik fel a fejlődés isteni gondolatát és erejüket a régi megőrzésére pazarolják. Ez a magatartás jellemezte azokat a férfiakat is, akik egy házasságtörő asszonyt hurcoltak Jézus elé.

Hallottak ők már egyet, s mást az Úr Jézus bűnösök iránti rokonszenvéről és most alkalom kínálkozott, hogy nyílt színvallásra kényszerítsék. Akár felmenti az asszonyt, akár elítéli, ők lesznek a nyertesek. Törvénysértéssel vagy irgalmatlansággal vádolhatják a nép előtt.

Mindannyian tudjuk, hogy az ószövetségi társadalomban, hátrányos helyzetben éltek a nők és ezért szigorúbban ítélkeztek házassági hűtlenségük felett. Ennek a fel-fogásnak jegyében jelennek meg a vádaskodó férfiak és a mózesi törvény nevében az asszony elité-lését kérik.

Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy nem az asszony bűntársát, a férfit vonják felelős-ségre, hanem a gyengébb nemnek nevezett asszonyt. Az Úr Jézust már ez a tény is bosszanthatta, Az Ő szemében nincs kétféle erkölcs, egy a női természetre és egy a férfiak számára.

A Tízparancsolat egyformán tiltja mind a férfinak, mind a nőnek a házasságtörést. De sajnos csak a házasságtörő nők megkövezéséről olvashatunk a Szentírásban.

A nőknek ezen a hátrányos helyzetén akart Jézus változtatni a mai evangéliumi szakaszban tanúsított magatartásával. És változtatott is! És változtatott és változtat a kereszténység is mindenütt, ahová csak eljutott vagy eljut.

Nemcsak a rabszolgák felszabadítása köszönhető a kereszténységnek, hanem a nők megbecsülése, s felemelése is!

Ennek a folyamatnak csodálatos szép gyümölcse a keresztényeknek a Szűzanya iránti tisztelete.

Sajnos a nem keresztény világban: a keleti népeknél, s a fundamentalistairányzatú iszlám népeknél ma is mily hátrányos s megalázó helyzetben élnek a nők.

De az elkereszténytelenített, egykor keresztény országokban is, csak írott malaszt a nők egyen-jogúsága. Ma sem becsülik meg őket. Nem tekintik annak, aminek az Úr Isten teremtette őket? A férfi mellé rendelt, vele egyenjogú segítő társának, hitvesnek, az élet továbbadójának, édesanyának.

Miért tekintette az egyik eszme évtizedeken át csak termelési eszköznek?

Miért tekinti a másik, az előbbit felváltó csak profitnövelő tényezőnek?

Ha nem vigyázunk, ha hagyjuk elkeresztényteleníteni a világot, akkor az visszajut a Jézus korabeli, sőt még az azt megelőző, megváltatlan állapotába.

Van ennek a tanulságokban oly gazdag evangéliumi történetnek, egy mindnyájunknak szóló mondani-valója is. Ezt pedig így fogalmazhatnánk meg: Kerüljük a könnyelmű ítélkezést.

Sok esetben mi emberek hasonlók vagyunk ugyanis a mai evangéliumban említett köveket ragadó képmutató férfiakhoz. Mi emberek szívesen ítélkezünk mások felett, csak önmagunk felett mondjuk ki könnyelműen a felmentő ítéletet.

Tagadhatatlan, hogy igen erős bennünk a hajlam arra, hogy másokat megszóljunk, másokat elmarasztaljunk, másokat elítéljünk, mások felett pálcát törjünk. Főleg társasági összejövetelek, s politikai vélemények cseréjekor.

Legtöbbünknek kedvenc foglalkozása a szálkakeresés mások szemében és elfeledkezés saját bűneink gerendáiról.

Ma nekünk, másokat könnyedén elmarasztalóknak, elítélőknek szólnak a krisztusi szavak. "Csak az vessen követ a másikra, aki bűn nélkül van köztetek."

Micsoda tragédia lenne számunkra, ha másokat kegyetlenül elítélnénk, ugyanakkor nem vennénk észre önmagunkban azt, amit másokban elítélünk, nem vennénk észre, hibáinkat, vétkeinket - bűneinket.

Magunkon és népünk sorsán jobbítani akaró Testvéreim! Hazánk megújítását önmagunknál kell elkezdeni. Ha Te is, én is, ő is jobbá leszünk, jobbá lesz nemzetünk is!

Legyünk hát jobbá! Többé ne vétkezzünk hát!

Ámen

Nem mertek kezet emelni rá

Nem mertek kezet emelni rá

Némelyek azt gondolják, hogy jól ismerik Jézust, pedig talán csak annyit tudnak róla, hogy hol született, melyik városban nevelkedett, esetleg van még valamilyen tájékoztatásuk családjáról. Jézus pedig megérteti velük, hogy hiába ismerik földi származását, tulajdonképpen nem tudnak róla semmit. Hiszen nem ismerik az Atyát, akinek a küldötte és nem ismerik küldetésének, evilági jelenlétének célját.

Az evangéliumok szépen bemutatják, hogy az emberek fokozatosan ismerik meg Jézus természetfeletti erejét és isteni származását. Cselekedetei és tanítása lassacskán feltárják mindenkinek, hogy ki ő valójában. S végül kereszthalálában mutatkozik meg, hogy ő az Isten engedelmes Fia, és feltámadásában válik nyilvánvalóvá, hogy ő az Üdvözítő, az örök élet szerzője.

Vajon mi ismerjük Jézust? Mit tudunk róla? A hittanórákon tanult vagy a prédikációkban hallott vallási ismereteink elegendőek ahhoz, hogy ne mutatkozzunk műveletlennek, amikor egy beszélgetés során vallási téma kerül elő. Talán ismerünk jónéhány csodát Jézus életéből vagy tudjuk idézni egy-egy mondását, esetleg példabeszédét. De elég ez számunkra? Elég ez ahhoz, hogy hiteles tanúságot tegyünk az embereknek arról, hogy a követői vagyunk? Az elméleti ismeretek nem elegendőek. A mi Urunk vele való személyes kapcsolatban mutatja meg igazi arcát és ezáltal ismerjük meg őt. Jézus pedig elvezet bennünket az Atyához.

Vizsgáljátok meg az írásokat

Vizsgáljátok meg az írásokat. Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött.

Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan híhetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?

Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”

Gyógyítás szombaton

Gyógyítás szombaton

A Beteszda-fürdőben történt gyógyítás után tovább folytatja János evangélista annak bemutatását, hogy a zsidó vallási vezetők miért fordulnak szembe Jézussal.

A gyógyítás szombaton történt, ami önmagában is bűnös dolog, a szombati nyugalomra vonatkozó törvény megszegése az ő szemükben. Ezt követően Jézus kijelentése tovább fokozza az indulatokat. Azt állítja ugyanis, hogy a harmincnyolc éve béna ember gyógyulása az ő Atyjának köszönhető, azaz Istennek, aki szüntelenül, még szombaton is munkálkodik, kiárasztja irgalmát az emberekre.

A mindenható Istent tehát az Atyjának nevezi Jézus, amit mi hittel elfogadunk, de ennek elfogadása az egykori zsidó emberek számára nem volt könnyű. Ők úgy értelmezték a kijelentést, hogy Jézus Istenné teszi magát, Istennek tartja magát, amit egyetlen ember sem mondhat. Aki ilyet állít, az istenkáromlást követ el és a törvény szerint halálbüntetést érdemel.

A párbeszédből kibontakozik az a lényeges tanítás, ami az Egyház hitének része és a keresztény ember hitének tartalma Jézus személyéről: ő a mennyei Atya Fia, aki szeretetegységben és cselekvési egységben van az Atyával. Jézus nem tesz semmit önmagától, hanem csak azt teszi, amit az Atya kíván tőle. Engedelmessége példa mindannyiunk számára. Csak akkor nevezhetjük magunkat követőjének és tanítványának, ha hozzá hasonlóan, engedelmesen szolgáljuk a mennyei Atyát.

HIS

38 éve beteg

38 éve beteg

A mai evangéliumban egy béna emberről olvasunk, aki 38 éven át nem tapasztalta meg az emberek részéről a segítségnyújtást. Vajon hány embernek lett volna lehetősége ezen évek alatt, hogy segítsen neki? Hányan ismerhették nyomorát? Hányan találkozhattak vele naponta, s haladtak el mellette tétlenül? Mindezek után mire számíthatott? Az emberek figyelmességére, jóindulatára aligha. Csak a közömbösséget és az érdektelenséget tapasztalhatta nap, mint nap.

De amikor már nem számít semmi jóra, belép életébe Jézus, aki kinyilvánítja, hogy az irgalmas Isten minden bajt észrevesz, képes és akar is segíteni. Az isteni irgalom nem várt módon érinti meg őt és adja vissza egészségét.

HIS

Jézus távolból gyógyít

Jézus távolból gyógyít

A mai evangéliumban egy gyógyító csodáról olvasunk, Jézus meggyógyítja a Kafarnaum városában élő királyi tisztviselő fiát. A leírás azonban abból a szempontból eltér a gyógyító csodáktól, hogy amíg más esetekben Jézus általában megérinti kezével a beteg testrészt és az a mozdulata eredményezi a gyógyulást, most viszont a beteg, halálán lévő fiú nincs is jelen, tehát Jézus távolból gyógyítja meg.

A leírásnak ebből a módjából egyértelműen kiolvasható János evangélista szándéka, aki nem a gyógyulást, hanem a csodát eredményező hitet, az apa kérésében megmutatkozó hitet akarja hangsúlyozni. A történetben Jézus úgy áll előttünk, mint az élet ura, akinek nem akadály a földrajzi távolság, bármikor tud életet, új életet ajándékozni még távolból is.

Az apa hite azonban kezdetben még nem erős. Hisz Jézus gyógyító hatalmában, de úgy gondolja, hogy az a hatalom akkor fog megnyilvánulni, ha az Úr a beteghez megy. Ezért kéri, aztán pedig sietteti Jézust. A történetben és az apa magatartásában akkor következik be a fordulat, amikor Jézus kijelenti: „Menj csak! Fiad él.” Ez azt jelenti, hogy nem kell megismételni kérésedet és az sem szükséges, hogy a házadba induljak, hiszen kérésedet most teljesítettem.

És ebben a pillanatban már nem gyenge, hanem erős hitűnek látjuk őt. Hisz Jézus szavának és elindul hazafelé. Ha nem hinne, bizonyára tovább győzködné Jézust, hogy tartson vele a beteghez.

Hiszek-e az Úr szavában? Hiszem-e, hogy Jézus egyetlen szava gyógyulást hoz számomra?

Nagyböjt 4. vasárnap. 2019

Nagyböjt 4. vasárnap. 2019

Bevezető

Nagyböjt 4. vasárnapján, az evangélium tömör tőmondatokban foglalja össze az újszövetségi kinyilatkoztatást Istenről, Egyszülöttjéről, üdvösségről. Isten nem elveszíteni akarja e világot, hanem üdvözíteni mindazokat, akik hisznek Egyszülöttében Milyen ami hitünk Isten Egyszülött Fiában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Krisztus kegyelemezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Az európai demokráciákban mindenütt munkálkodik Alkotmánybíróság. Benne az országok jogrendjének, kormányzati, parlamentáris és társadalmi igazságtételének letéteményesét látják. Egy közösség, egy társadalom csak akkor lehet nyugodt, ha igazságszolgáltatása objektivitásra törekszik, pártatlan alapokon nyugszik. Népünk számára még ez sincs biztosítva. Ezért él állandó feszültségen és félelemben.

De a jól működő bírósági rendszerekbe is sokszor csúszhat hiba, megvannak a tevékenységük határai. Elképzelhetetlen például, hogy egy bíró úgy akarná elítéltjét megmenteni, hogy közli vele: majd én leülöm a kiszabott börtönbüntetését.

A mai evangéliumi szakasz szerint Isten viszont ezt tette e világgal. Isten magára vállalta a mi terhünket, büntetésünket, a kereszthalált. Benne nemcsak értünk lüktető „szent harag” van, hanem mindenekfelett határtalan irgalom. Olyan ez a két tulajdonság benne, a harag meg az irgalom, mint két egymásra csukódó ikonkép, amelyből az egész valóság kirajzolódik.

A Nikodémusszal történt beszélgetésben hangzanak el az Újszövetség legszebb mondatai, amelyekben benne van az egész újszövetségi kinyilatkoztatás, maga az újszövetségi örömhír.

Ismerjük azt az eseményt, amely az Egyiptomból, szolgaság földjéről kivonuló néppel történt. A hosszú vándorutat sok fáradság, nélkülözés kíséri, Ez megviseli a népet és zúgolódnak Mózes ellen. Ezért büntetés éri őket. Mérges kígyók lepik el a tábort, és sok embert megmarnak. A nép most Mózes közbenjárását kéri, hogy könyörögjön értük Istenhez, büntető keze ne sújtsa őket. Mózes közbenjárása eredményes. Egy botra tűzött rézkígyót állíttat fel a táborban. Aki hittel néz fel a rézkígyóra, az megmenekül.

Erre emlékeztetve mondja Jézus Nikodémusznak: ”Ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni  az Emberfiát is, hogy aki hisz benne. El ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Mi a "felemelik" szónak a jelentése? Ennek, mint több más szónak a János evangéliumban kettős jelentése van. Először is arra vonatkozik, hogy Jézust majd "felemelik" a keresztre. A "felemel" szó azonban Krisztus feltámadására is vonatkozik, és a dicsőségbe való felemelésre is.

Az evangélista Izajás jövendölése szerint: "őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze, a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg". A gyógyulás az Emberfia, Jézus Krisztus szenvedése által történt. Ahogyan Mózes követői a pusztában meggyógyultak azzal, hogy fölnéztek a rézkígyóra, azaz hittek Isten hatalmában, úgy fognak a hívők is a felemelt, azaz a keresztre feszítettre való felnézéssel, a feltámadt Úrban való hit által üdvözülni

„Mert, - amint hallottuk az emberiségnek szóló örömhírt, „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy általa üdvözüljön a világ.”

Volt tehát valaki a világtörténelem kellős közepén, az évezredek és évszázadok metszéspontján, aki – bár tehette volna – nem mondott ítéletet, hanem átvállalta a büntetésünket, adósságunkat, s értünk vállalta „a földi lét börtönét”, csakhogy megmentsen minket. Krisztus nem akar ítéletet mondani felettünk, (kimondjuk mi azt, sajnos magunk felett)! Aki nem akar a hit igazságában, világosságában, a jótettekben élni, az ítéletet von magára, hiszen, amint Pál apostol mondja: „Isten jótettekre teremtett minket”. Isten minden haragja ellenére időt hagy nekünk, újra talpra állít, megmos, letöröl, újra elindít, mert ennyire szeret minket!

Micsoda biztosíték az emberiség számára az a Krisztus, aki életét adta barátaiért, értünk emberekért. A kereszt az isteni irgalom és az emberi remény lángoszlopa, vagy ha tetszik: rézkígyója.

Csak Isten végtelen irgalma és szeretete akadályozott meg bennünket abban, hogy már réges-régen nem pusztítottuk el egymást, s az egész teremtett világot. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy a töménytelen sok bűn, háború, cáfolja az irgalmas Isten létét.

Éppen ellenkezőleg! Aláhúzza a Gonosz evilági tevékenységét. Gondoljuk csak meg, hogy az emberiség a szabad akarattal kitervelt és véghezvitt annyi bűn, kapzsiság, erkölcstelenség, kegyetlenség, gyűlölködés, elnyomás és jogtalanság ellenére is minden alkalommal újra magához tért, megtért és Isten felé fordult.

És még mindig olyan embereket tudott életre hívni, akik a gonoszt jóval, a kapzsiságot könyörülettel, a kegyetlenséget emberszolgáló szeretettel tudják legyőzni. Én szeretném úgy hinni, hogy Önök, templomba járó jó testvérek, az Isten által új életre hívott, és másokat is új életre hívó emberek. Önök azok, akik, miként egykor a kígyók marásától szenvedő nép a pusztai rézkígyóra, a mai kígyók marásaitól szenvedők pedig, hittel néznek a Kereszten függőre. És megszabadulnak a kígyók marásától, kigyógyulunk e marások okozta betegségekből s nem vesznek el, nem pusztulnak el, s nem pusztul el népünk sem, hanem új életre támadunk.

Amen

Melyik az első

Melyik az első

Jézus ellenfelei közt voltak olyan személyek is, akik tudás szintjén megértették a fő parancsolat lényegét. Az írástudó kíváncsiságból kérdezett rá a fő parancsolatra. Ő tudta, hogy melyik a legfőbb parancs, hiszen minden reggel elimádkozta a “Halld, Izrael!” Imádságot. Ebben az imában kifejeződik az imádkozó hűsége az egyetlen igaz Isten iránt. Isten szeretete minden tevékenyégénél fontosabb. Nem kevésbé fontosabb a főparancs második része: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Lev 19,18).

A felebarátunkat csak akkor szeretjük helyesen, ha megvan bennünk a helyes önszeretet. Aki lebecsüli önmagát és saját személyét az nehezen tud másokat tisztelni. Ha a helyes önszeretet az isteni szeretet fényében történik, akkor kezdi az ember érzékelni a parancsnak a lényegét; addig csak egy előírás, parancsolat marad számára. Amikor felfedeztük ennek a főparancsnak a lényegét, akkor az a cselekedeteinkben is érzékelhetővé válik. Nem elég a főparancs szolgai teljesítése, szükségünk van a Szentlélekre, aki lelkülettel, élettel tölti meg a Törvényt.

Jézus konkrét tettekben mutatta meg kortársainak a főparancsolat helyes gyakorlatba ültetését. Nem elég naponta imádkozni a főparancsolatot, hanem fontos annak a mindennapi gyakorlása. Csak akkor van értelme az Isten iránti személyes hódolatunknak, ha az embertársainkkal való érintkezésünkben is megmutatkozik.

Egy régi japán ének a következőket énekli meg: Szeretni Jézus szavaival, cselekedeteivel, érintésével. Csak így nyer értelmet a főparancsolat ismétlése.

Ördögűzés

Ördögűzés

Miután Jézus egy ördögűző csodát tett, azzal vádolják meg őt, hogy az ördögök fejedelmével szövetkezve képes ilyen rendkívüli cselekedetekre. A vádaskodást Jézus beszéde követi, amelyben rávilágít az elképzelés belső ellentmondására: az ördögnek, a gonosz léleknek nem érdeke, hogy távozzon az emberekből. Ezután Jézus tisztázza az ő különleges erejének, hatalmának forrását: ő a mindenható Isten segítségével, a tőle kapott erő birtokában képes arra, hogy az embereket megszabadítsa a gonosz ártó befolyásától. Kijelentéseit két példával igyekszik megvilágítani, az egyik az önmagában meghasonlott királyságról, a másik a házát védelmező erős emberről szól.

A történet befejező mondatára is érdemes felfigyelnünk: „Aki nincs velem, az ellenem van.” Ez a kijelentés arra utal, hogy az ember nem maradhat semleges: vagy Jézus mellé állunk, aki harcol a gonosszal, vagy szembefordulunk Jézussal, ahogyan azt a gonosz lelkek is teszik.

A nagyböjti időszakban nekem is fel kell vennem a harcot a bennem lévő gonosszal szemben. Ebben a küzdelemben nem vagyok egyedül, hanem Jézus kegyelme segít. Vele elutasíthatom a kísértéseket és eredményes lesz jóra való törekvésem. Kinek a befolyását engedem érvényesülni életemben? A gonoszét, ami a kárhozatra taszíthat, vagy Jézusét, aki az üdvösségre vezet?

HIS

Ég és Föld

Ég és föld

Jézus nem szüntette meg a Törvényt, azonban megtöltötte élettel. Szent Pál erősen hangsúlyozta, hogy a Törvény önmagában nem tud üdvözíteni. A szeretet parancsolatára összpontosítva nyeri el az értelmét a Törvény, és ennél a pontnál Máté és Szent Pál felfogása találkoznak egymással. Jézus saját életével tette teljessé a Törvényt. Követői számára az egész Ószövetségnek van értelme, folyamatosan tanulmányozni, imádkozni és tanítani kellene abban a mozgalomban, amit elindított. A törvény előírásai még kötelezték Jézus közvetlen tanítványait.

Az ióta betű a héber ábécé legkisebb betűje, és azokra a zsidóságból megtért keresztényekre vonatkozik, akik keményen vitatkoztak a hellenizálódó keresztényekkel. A Törvény legkisebb előírása is fontos, de nem zárja ki a lazább erkölcsűeket sem a mennyek országából. Ezeket nevezte Jézus kisebbeknek. Aki megtartja és tanítja, az viszont nagy lesz, mert mentes volt minden képmutatástól.

A törvény csak akkor segít rajtam, ha jogosultságát nem teherként élem meg. Isten nem egy plusz terhet akart az emberek vállára helyezni, amikor Törvényt adott. Ezáltal akarta szabályozni az emberi együttélést, és biztosítani az emberi méltóságot. A törvény viszont csak akkor tölti be helyesen a szerepét, ha nincs az ember kárára.

Jézus tanításában összefoglalta a Törvényt és a prófétákat. Mindkettő általa nyer értelmet. Mi Jézus törvényét kaptuk meg, amely a szeretet, a béke és az igazság törvénye. Ő a mi igazságos törvényhozónk, ítéletei mind igazságosak és jóságosak.

Hetvenszer hétszer

A nagyböjt idején újra és újra előkerül az evangéliumokban a megbocsátás témája. Egyrészt arra figyelünk, hogy a végtelenül irgalmas Isten hogyan keres minket, bűnösöket, másrészt felszólítást kapunk arra, hogy embertársainkkal szemben legyünk megbocsátóak.

A Péter apostol kérdése a mai evangéliumban azt feszegeti, hogy van-e határa a megbocsátásnak? Követhet-e el valaki olyan súlyos bűnt ellenünk, amit már nem kell megbocsátanunk? Jézus válasza egyértelművé teszi, hogy az irgalmasság határtalan. A „hetvenszer hétszer” kifejezés legfeljebb a matematika nyelvén jelent 490-et, de a megbocsátásban ennél a számnál sem állhatunk meg. Jézus azt mondja ezzel a nagy számmal, hogy nincs értelme számolgatni az alkalmakat, hogy hányszor bocsátunk meg, mert sosem juthatunk el addig, hogy megállhatnánk, és ne kellene megbocsátanunk.

Ennek a felhívásnak azért van létjogosultsága, mert Isten is ilyen határtalan a megbocsátásban, ezt szemlélteti az evangélium második felében a példabeszéd. Akinek Isten mérhetetlen nagy adósságot enged el, az nem viselkedhet szívtelenül azzal szemben, aki neki csupán egy kevéske összeggel tartozik. Ha Isten nekünk minden bűnünket megbocsátja, akkor ne kövessük a szívtelen szolga példáját, hanem mi is legyünk megbocsátók felebarátainkkal!

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdete teszi jelessé e napot.

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnekdicséretét,

melybe szállva ég Királya

formát öltött, emberét,

és megszülte férfi nélkül

Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként

Gábor angyal lejöve:

...

Legyen nekem igéd szerint,

mondja Szűz az angyalnak,

engedelmes lánya vagyok

a felséges parancsnak,

s méhe szűzen helyet adott

az isteni magzatnak.

Urunk születése hírüladásának ünnepét  692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat.

E Mária-ünnep elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”

Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: ekkor kell elkezdeni a fák oltását a bőséges termés érdekében –  hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust.

„Fecskehozó” napként is számon tartják március 25-ét: elérkezett a tavaszi munkák ideje – intik a gazdákat az érkező fecskék.

A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve.

Nagyböjt 3. vasárnap 2019

Nagyböjt 3. vasárnap. 2019

Bevezető

A mai, nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliumában arról a jézusi tanításról hallunk majd, melyet két tragikus eseményhez, Pilátus kegyetlen vérengzéséhez, és a Silóéban 18 embert maga alá temető torony összedőléséhez, fűzött. Az események felett napirendre térni nem tudó tömeg lelkében lappangó ama kérdésre, hogy mindez azért történhetett velük, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Jézus válasza az, hogy nem, de hasonló velük, s velünk is megtörténhet, ha nem törekszünk állandóan jobbá lenni, hitelesebb keresztény életet élni.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen bennünk ez a törek-vés?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy a természeti katasztrófák: földrengések, árvizek, hurrikánok, szökőárak alkalmával nem gondolunk arra, hogy mi is lehettünk volna az áldozatok. Uram, irgalmazz!

Urunk! Hogy ha az áldozatok nem voltak bűnösebbek, mint mi, töröld el a mi bűnösségünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Hogy el ne vesszünk, bocsásd meg nékünk a megtérés halogatását. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakaszban két, tömeget tartósan foglalkoztató Jézus korabeli történettel kapcsolatos jézusi tanítást hallottunk.

Az egyik szörnyű esemény, amire Jézus hivatkozott, az volt, hogy Pilátus, a római helytartó, a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe zarándokolt galileaiak között vérfürdőt rendezett, és vérüket az áldozati állatok vérébe kevertette.

A másik pedig az, amikor Silóéban a torony összedőlt, és maga alá temetett tizennyolc embert. Ezzel kapcsolatban teszi fel Jézus a kérdést: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, hogy így jártak?”

Ma talán így tenné fel Jézus a kérdést: Azt hiszitek, hogy a Madridi, Londoni, Kölni merénylők áldozatai bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak?

De kérdezhetné tovább így is: Azt gondoljátok, hogy a közelmúlt természeti katasztrófák áldozatai, a földrengések, a hurrikánok, szökőárak sok százezres tömegei bűnösebbek voltak, mint ti?

Mint mi, akik időközönként el elelmélkedünk azon, hogy miért történt mindez? És miért ott: És miért velük? Mit akart ezzel a Jóisten? Mire akart figyelmeztetni? Miért büntette pont őket az Úristen?

Sajnos az ilyen történéseket, mindig kapcsolatba hozzuk az Úristennel. Az Ószövetségből öröklött felfogás szerint még ma is, Isten büntetésének tekintjük. E felfogás szerint ezek az emberek azért haltak meg, azért büntette meg az Úristen, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Pedig valójában nem voltak bűnösebbek. Az Úr Jézus az említett két eseménnyel kapcsolatban határozottan ki is mondja, hogy nem voltak bűnösebbek!

Ennek ellenére, ez a felfogás sajnos még ma is él a közfelfogásban. Főleg az idősebb nemzedék körében, amikor valakit valami sorscsapás ért, kárörvendezve mondják: "megverte az Isten".

Megvallom én gyerekkoromtól kezdve, nem tudtam összeegyeztetni a teremtményeit betegségekkel, szenvedésekkel, kínokkal büntető Istent a végtelen irgalmú Istennel.

Jézus gyökerében helytelennek mondja azt a felfogást, amely szerint Isten "megverné" valamiért teremtményeit.

A lényeg azonban nem is ez a mai evangéliumban, hanem az, amit ennek kapcsán kétszer is kijelent az Úr Jézus: "Ha nem tartotok bűnbánatot (helyesebb fordításban: ha nem tértek meg), akkor épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!"

Úgy érzem, a legtöbb hívőnek, a megtérés szó kapcsán az jut eszébe, hogy egy hitetlen, istentagadó felnőtt emberből istenhívő lesz.

Arra pedig nem is gondol sok hívő, hogy a megtérésre való buzdítás a hívő embernek is szól. Habár nyilvánvaló, hogy a hívő nem egy megátalkodott, elvetemült istentelen bűnös. Ezek közé való besorolása ellen joggal tiltakozik is.

De emlékezzünk csak! Az Úr Jézus a hívő zsidóknak mondta nyilvános működésének kezdetén: "Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. "Vagy pedig a ma hallott mondatra: "Ha nem tértek meg, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!" Szintén a hívő zsidóknak mondta.

Ma nekünk, hívő keresztényeknek. Mondja: „Térjetek meg!” De miért? Hát én nem vagyok hitetlen, erkölcstelen sem! De, még csak xenob sem, azért mert szeretem népemet, és e néphez tartozónak vallom magam én.

Hát akkor miben álljon a megtérésem? A metanoián? A megváltozásom? Amit a szó eredetileg jelent.

Folytonos jó irányban történő, békés változást. Szünet nélküli fejlődést, tökéletesedést. Mert ha nem is vagyok elmarasztalást, elítélést érdemlő bűnös, azért szent sem vagyok. Hány gyónó mondja, nincs bennem elég szeretet. De kiben van elég, kiben nem lehetne még több? Hányan mondják, nem vagyok hibátlan, s elég jó. De ki az, aki hibátlan, s elég jó, s nem lehetne még jobb?

Gyerekkoromban hallottam e buzdítást: Aki jó, legyen még jobb! Aki szent, az legyen még szentebb! Egy fogadáson pedig felvidéki politikustól: minden nap legalább egy fél centiméterrel előbbre.

Ez a buzdítás állandóan szemünk előtt kell, hogy lebegjen, és arra kell, hogy késztessen: legyünk hát nap, mint nap jobbak, s szentebbek!

Legyünk gyümölcsöt termő fügefák, nehogy a terméketlen fügefa sorsa legyen az osztályrészünk, hogy elvesszünk mi is, s elvesszen nemzetünk is.

Ámen.

A szőlőmunkások

A szőlőmunkások

A mai evangélium példabeszéde arról szól, hogy hová lehet eljutni a gyűlöletben, illetve a szeretetben. A szőlőmunkások magatartása azt példázza, hogy az ember a gyűlöletben képes elmenni a legvégsőkig, a gyilkosságig. A gazda pedig Istent jelképezi, aki kész elmenni a legvégsőkig, saját Fiának feláldozásáig, csakhogy megmutassa szeretetét, a szeretet végtelen nagyságát. A végsőkig elmenő emberi gonoszság és a végsőkig elmenő isteni szeretet áll itt szemben egymással.

Érdemes odafigyelnünk arra, hogy a gonoszság hátterében mennyire ésszerűtlen gondolkodás áll. A szőlőmunkások azt gondolják, hogy ha megölik az örököst, a gazda fiát, akkor övék lesz a szőlő. Miért kerülne ettől az ő tulajdonukba a szőlőbirtok? Hiszen a tulajdonos, a gazda még él. Az emberi gonoszság mögött számos esetben áll ilyen ésszerűtlen következtetés. A szőlőt megművelő munkások másik nagy tévedése, hogy nem számolnak gonosz cselekedetük következményével. Sorra bántalmazzák a gazda követeit, egyre súlyosabb bűnöket követnek el, miközben egyáltalán nem gondolnak arra, hogy gonosz cselekedeteiknek következménye lesz. És harmadikként meg kell még említenünk azt is, hogy a gonosz munkások nem tanulnak semmiből, nem hallgatnak senkire. Ragaszkodnak téves gondolkodásukhoz és emiatt nem képesek megállni a bűn mélybe taszító útján.

A másik oldalon, a gazda magatartásában is észrevehetünk olyan elemeket, amelyek ellentmondanak emberi elképzeléseinknek, de itt egészen másról van szó, mint a gonoszság esetében. A gazda ugyanis a kezdetektől fogva látja a munkások gonosz cselekedeteit, mégsem bünteti meg őket azonnal, hanem újabb lehetőségeket ad nekik. Isten nagylelkűségére utal az a magatartás, aki újra és újra lehetőséget ad nekünk, hogy belássuk bűneinket.

Az isteni szeretet legnagyobb jele az, amikor Jézus feláldozza magát, vállalja értünk a szenvedést és a halált. Az emberi gonoszság pedig éppen ezen a ponton éri el csúcspontját. Ha Jézus megváltó halála nem térít észhez minket, akkor semmi másból nem fogunk tanulni. A végsőkig elmenő isteni szeretet megtapasztalása térítsen le minket a bűn útjáról és indítson bennünket az igaz élet útján!

H.I.S.

A dúsgazdag és a szegény Lázár

Dúsgazdag és a szegény Lázár

Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?

Úgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!

Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?”

A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell és tenni a jót.

Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.

A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit  kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és nem importálni a problémákat.

Ámen.

Aki közületek

Aki közületek

A kísértés, hogy ne Krisztus, hanem az ember legyen a középpontban, az apostolokat sem kerülte el. Jézus immár harmadszor beszél nekik szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, de ők mit sem törődnek ezzel. Együttérzésük teljes hiányáról tanúskodik, hogy Jakab és János dicsőséges trónra vágyakoznak, de a többiek is ugyanígy gondolkozhattak, különben nem nehezteltek volna meg két társukra.

A mi vágyaink, ambícióink, elképzeléseink és terveink is sokszor egészen hatalmasok. Vágyakozunk az elismerésre, a földi dicsőségre és az üdvösségre, a mennyei jutalomra is. Ehhez azonban keresztút, önfeláldozás, szolgálat vezet, melyet Krisztus tanítványának – a Mestert követve – vállalnia kell.

H.I.S.

Szent József

Szent József

Dávid király nemzetségéből származott. Mivel a "vezéri pálca" már elvétetett Júda törzsétől és Dávid házától, Szent József a szegény kézműves emberek közé tartozott: ács volt.

A Szentírás a legnagyszerűbb elismerést írja róla: Igaz ember volt.

Az Újszövetség hajnalán ő a hallgató szent, akinek szavát nem jegyezte le a Kinyilatkoztatás, de példaképül áll minden keresztény előtt, mert ő az, aki állandóan figyelemmel és készséges lélekkel fogadta az égi indításokat. Ez a lelkülete tette alkalmassá arra, hogy a Szent Szűz jegyese, a Megtestesült Ige nevelőapja, a Szent Család őre legyen.

Azt az egyedülálló kiváltságot kapta, hogy földi pályafutása befejezésénél a Boldogságos Szent Szűz és Jézus Krisztus volt jelen.

Amilyen mértékkel

Amilyen mértékkel

Amikor azt tapasztaljuk, hogy valaki ellenségesen viselkedik velünk szemben vagy rosszat tesz nekünk, akkor esetleg természetesnek tartjuk, hogy hasonlóan viselkedjünk. Úgy védjük magunkat, hogy visszavágunk. Lehet-e más módon reagálni az ellenségeskedésre? Tudunk-e más módon viszonyulni bántalmazóinkhoz? Jézus tanítása szerint igen. Az ószövetségi törvények megengedték az egyenlő mértékű bosszút, Jézus viszont nem. A szeretetről szóló tanítása akkor éri el csúcsát, amikor az ellenségszeretetről tanít. Azt ajánlja tanítványainak, hogy ha hitük miatt támadások érik őket, akkor ne támadjanak vissza, hanem szeretettel viszonozzanak minden ellenségeskedést. Ő is ezt tette, amikor halálra ítélték és bántalmazták keresztútján. Nem vágott vissza kínzóinak, hanem tűrte, hogy keresztre szegezzék. Utolsó perceiben is imádkozott azokért, akik halálát okozták, ezzel bizonyítva, hogy megvalósítható a tökéletes szeretet.

A veszekedés újabb vitát szül, a bántás újabb bosszút. Ebben az ördögi körben, ebben a megállíthatatlan folyamatban új helyzetet teremthet, ha valaki a bosszú helyett a szeretetet választja. Az ellenségszeretet gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy véget érjen az ellenségeskedés. Bármennyire is nehéz vagy furcsának tűnik, érdemes elindulnunk ezen az úton, hogy a szeretet új légkörét teremtsük meg a világban. Jézus legyen ebben a példaképünk!

H.I.S.

Nagyböjt 2. vasárnapja. 2019.

Nagyböjt 2. vasárnapja. 2019.

Bevezetés

Az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a Sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, megkísérthető ember volt.

Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nemcsak ember, hanem több mint ember, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a kiválasztott apostolai előtt.

A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is.

De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Te azt kérted, hogy hallgassunk szeretett Fiadra és mi mégis sokszor nem őrá, hanem a kísértőre hallgatunk. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus!  Te azt mondottad, hogy úgy szeressük egymást, miként Te szerettél minket, és mi mégsem úgy szeretjük egymást. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te azt mondottad, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért, és mi nem hozunk semmilyen áldozatot sem érettük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangélium eseménye erősen szemben áll a múlt vasár-napival. Ott a kísértés próbára teszi Jézust, és meg is alázza. A Táborhegyi fényesség most felmagasztalja és megdicsőíti. A két esemény két kiegészítő szempontja ugyanannak a misztériumnak. Két egymást kiegészítő arca Jézusnak.

Ez jelzi azt is, hogy a tanítványnak is kétféle a magatartása. Mindkettőre elkerülhetetlenül szüksége van. Nem olyan módon, hogy olykor az egyik magatartás válik aktuálissá, olykor pedig a másik. Akkor helyes a hívő életvezetésünk, ha valamelyik magatartás mindig jellemzi, tudatos életünket.

Az egyik: el kell fordulni a bálványoktól, nemet kell mondani a nagy Kísértőnek. A másik: életünket az élő Istenhez, a dicsőség Urához kell kapcsolni. A bűnök, a kísértések elleni küzdelmekkel végeredmény-ben a bálványokkal fordulunk szem-be. A jócselekedetek igen széles skálája pedig az élő Istennel való közösséget építi.

A színeváltozás jelentnek, a főszereplő Jézus mellett, volt még másik két szereplője is: Mózes és Illés, az Ószövetség két legjelentősebb egyénisége. Odaállnak a szenvedést, a kereszthalált vállaló Jézus mellé. Érdekes párhuzam van Jézus és az ő küldetésük között. Mózes vezette ki Izraelt az egyiptomi fogságból. Méltán áll tehát Jézus mellé, aki az egész emberiséget akarja kivezetni a bűn rabságából. És itt áll Illés próféta is, aki számos honfitársával együtt nem hajtott térdet a pogány bálványok előtt. Most azzal a Jézussal beszélget, aki kiszabadítja az embereket a hamis istenek, a bálványok, a bűnök szolgálatából és megismerteti velük az egy igaz Istent, a mennyei Atyát.

A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítünk itt három sátrat… Hogyne készítene, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni fényességből! Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni, és nem menni tovább a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni, a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést, Nem tudják elképzelni, hogy Isten dicsősége és a szenvedés útitársak lehetnek a földön.   

Ezekben a nagyböjti napokban nekünk is föl kell mennünk Jézussal a kinyilatkoztatás hegyére, hogy megismerjük az ő dicsőséges arcát, és így elfogadhassuk a „kereszt botrányát”, megváltásunk szentségét. Mert a kereszt, a szenvedés titkát nem önmagában tiszteljük és fogadjuk el. A nagyböjt, húsvét nélkül, önmagában értelmetlen és kegyetlen végzet, amelyet nem érdemes ünnepelni. De éppen a húsvéti hajnal dicsősége teszi szemlélhetővé és széppé Jézusnak a szenvedésben eltorzuló arcát. Mert a keresztről ránk tekintő Jézus arcra is tökéletesen érvényes és igaz a felhőből megszólaló szózat: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus megdicsőült és szenvedő arca egyaránt, szavak nélkül is hirdeti a legfontosabbat, amire mindig hallgatnunk kell: az Atya akaratának megvalósítása a valódi szeretet és szentség.

Jézus nem azért mutatta meg apostolainak ragyogó dicsőségét, hogy elkápráztassa őket. Mint min-den tettével, ezzel is példát adott és jövendő sorsunkat hirdette. A földi szenvedéseket megdicsőülések köve-tik. Mennyei Atyánk nem csupán Fiát akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy egész föld Tábor-hegyi fénybe öltözzön, s ne váljon sohasem a gyűlölet szította háborúk lángtengerévé. Azt akarja, hogy ne a gyűlölet, ne a Sátán országa, hanem a szeretet, a béke, az Isten országa erősödjék e földön!

Azt akarja, hogy minden ember megismerje az emberiségnek nem háborút, szenvedést, s nyomort, hanem üdvöt, békességet adó evangéliumát.

Azt akarja, hogy minden ember lelkét a jóakarat hassa át, különösen pedig azt, hogy minden keresztény életét átjárja az evangélium világossága, fénye és melege.

Azért adta tanítását, szentségeit, kegyelmeit, hogy minket is olyan emberekké változtasson, akik továbbadjuk az Úr Jézus világító és melegítő szeretetét. Bárcsak a mi közelünkbe kerülő emberek is elmondhatnák: jó nekünk itt lennünk. Mennyivel kevesebb lenne akkor e világban a gyűlöletből és mennyivel több a szeretetből.

Ámen.

Farizeusi vallásosság

Farizeusi és a Jézusi vallásosság

Jézus korában a farizeusok vallási csoportjának tagjai számítottak a leginkább vallásos embereknek. Ők voltak azok, akik a legjobban ismerték és be is tartották a vallásosság alapját képező mózesi törvényeket.

Jézus hallgatóságában joggal merülhetett fel a kérdés, hogy miként lehet felülmúlni ezt a szigorú vallásos életformát.

Jézus egyrészt rámutat az említett vallási csoport hamis vallásosságára, amely eltért az isteni szándéktól, másrészt megjelöli az irgalmasság szeretet útját, amely értékek az őt követők vallásosságának alapelemei. Mégpedig olyan pillérek ezek, amelyek Isten lényegéhez tartoznak, s amelyeket az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embernek is gyakorolnia kell.
Isten áldd meg a magyart!

Kérjetek

“Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek, és szeretete után vágyódjatok.

»Kérjetek!« A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével... Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.

Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok... Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!...

Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: »Uram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek megnyittatik«.

Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette?”

Jónás próféta jele

Jónás próféta jele

Ma már jeleket, Istent bizonyító csodákat sem várunk (4). A modern ember már csak a saját lelkében turkálva, önmagában akarja megtalálni a megfoghatatlan, nagy semmi „végtelent”, mert a véges ember önmagában más egyebet nem igazán találhat. Belegondolunk-e abba, az Ige képénél maradva, hogy olyan az ember élete, minden törekvésével, harcával, sikerével és örömével együtt, mintha egy nagy cethal gyomrának sötétségében vegetálna (4) - a mélyszegény forradalmár ugyanúgy, mint a tisztes hétköznapi jólétben élő polgár, vagy a napsütésben, méregdrága yachtján, az éppen aktuális partnerével sütkérező dúsgazdag üzletember; - mind, mind halálos sötétségben élnek.

A legrettenetesebb jel az, amikor az Úr otthagy bennünket és elmegy a közelünkből (4), ahogy a mai igeszakaszban otthagyja a farizeusokat (1). Ennek ellenére áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett (230. dicséret), vagyis a legnagyobb jel, csoda már a miénk: Jézus Krisztus meghalt és feltámadott, ahogy Jónás harmadnapon kikerült a cethal gyomrából. Benyel, de „kiköp” bennünket a halál, azaz nem tarthat vég nélkül fogva, ha az Úr Jézus Krisztus megváltó hatalma érvényesül az életünkben.

Irgalmasság cselekedetei

Irgalmasság cselekedetei

Egyházunk három dolgot ajánl számunkra a nagyböjt idejére: a böjtöt, az imádkozást és az alamizsnát, amit adakozásnak nevezünk. Ez utóbbi vallásos gyakorlat konkrét példáit, lehetőségeit sorolja fel Jézus a mai evangéliumban, amelyeket az irgalmasság cselekedeteinek nevezünk.

A böjti időszak emlékeztet minket arra, hogy mindenünk, amit földi életünk során birtoklunk, Istentől kapott ajándék, amelyet meg kell osztanunk másokkal. Nem mondhatjuk önző módon mindenre, hogy az csak a mi boldogságunkat szolgálja, hanem javaink egy részével érdemes enyhítenünk a szegények nyomorán. És ez nem csupán lehetőség számunkra, hanem keresztény kötelességünk. Ha másért nem, legalább örök üdvösségünk érdekében tartsuk szemünk előtt azt, hogy a végső ítéleten Jézus életünk igazságos bírája, azt kéri majd tőlünk számon, hogy gyakoroltuk-e az irgalmasság cselekedeteit, jót tettünk-e másokkal, adtunk-e enni az éhezőknek és inni a szomjazóknak, felöltöztettük-e a ruhátlanokat, törődtünk-e a betegekkel és más rászorulókkal.

A böjtölés során mindig saját hiányainkkal szembesülünk, de még böjtölés sem szükséges ahhoz, hogy észrevegyük azt, hogy másoknak mi hiányzik, mivel tudjuk őket segíteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy annak a csokoládénak, kávénak vagy bármi másnak az árán, amit nem fogyasztok el, mert komolyan veszem a böjtöt, a szegényeknek veszek például ennivalót.

H.I.S.