2016. december 2., péntek

A két vak

Jézus meggyógyít két vakot.

Az adventi időszakban a sötétség mély értelmet kap. Ezekben a napokban a liturgia által átéljük az ószövetségi nép sötétségben való járását, ahogy várták az Örök világosságot: a Megváltót.
Az evangéliumban szereplő vakok meggyógyítása több mint egy orvosi csoda, amely ámulatot keltett az akkori, és talán a mai emberben is.
Nekem például gyerekkorom óta szemüvegem van. Mára talán már meg is szoktam. Többször próbálkoztam a kontaktlencsével - kevés sikerrel.
Az evangélium alapján elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindent megteszünk azért, hogy fizikailag jobban lássunk. Természetes, hogy nagyon védjük a szemünket, mert fontos a szemünk által való tájékozódás.
De az is lehet, hogy észrevettük már, milyen nehezen nézünk bele a másik szemébe, mert a szem a lélek tükre? Nem adjuk ki, nem akarjuk kiadni magunkat a másiknak. Éppen ezért Isten "szemébe" sem merünk belenézni. Nem azért mert nem hiszünk benne, hanem azért, mert ha belenézek az ő szemébe, akkor az ő szemén keresztül kezdem látni magamat. És ez nem szép látvány!
Adventben nézzük magunkat az ő szemével. Ez azt jelenti, hogy a valóságot látjuk. Amilyenek vagyunk! Az értékekkel és a hibákkal együtt!
További szép adventet mindenkinek!


B. A.