2016. december 6., kedd

Keresi az elveszett bárányt

Áldalak Uram, amiért csodálatosan megalkottál, anyám méhében te szőtted a testem – imádkozza a zsoltáros. A megkeresztelt ember azonban nemcsak ezért hálás az Úrnak, hanem azért is, mert Szentlelkével éltet, megszentel, vigasztal, reményt ad.
Atyának szólíthatjuk Istent mindnyájan, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Szentlélekből születtünk. Sőt, a mai evangéliumban Jézus bátorítja nyáját: „Mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Keresi az elveszettet, és pásztorokat rendel egyháza élére, hogy folytassák művét. Szent Miklós is ezzel a lelkülettel élt. (Adoremus 2005.)
Advent időszaka, a készület időszaka a vigasztalás időszaka. Vigasztaló, hogy Isten gondoskodik rólunk, hogy elküldte a Megváltót. Vigasztaló, hogy Isten szeretetében megerősödhetünk napról napra.

Isten, prófétái által, a kinyilatkoztatásban készítette elő a választott népet és az egész emberiséget a Megváltó eljövetelére. Képekben mondta el az Eljövendő tulajdonságait, mert azokban az Ő gondviselő szeretete tükröződik. Hozzánk lehajló, bennünket felemelő szeretetéről beszél a szentmise olvasmánya is azt kívánja, hogy népe és hűséges nyája legyünk