2016. december 5., hétfő

A béna meggyógyítása

A béna meggyógyítása

A bűn  természetét  és a  bűnös  ember magatartását  több  szempontból  is vizsgálhatjuk. Tény, hogy Isten olyan embert teremtett, aki az élet  útját botladozva, elesve, de  újra felemelkedve járja.  Ha ez nem  így volna,  a szabadságunktól, a szabad akaratunktól lennénk megfosztva. 
Korunk  emberét sokszor jellemzi a bűn iránti  érzéketlenség, de ez is csak  viszonylagos. Miközben  saját  hibáját  az  ember  szívesen  csökkenti  és  saját  rossz cselekedeteit jelentéktelennek minősíti, az ellene elkövetett bűnöket  nem tudja elfelejteni, azokat  nem tudja megbocsátani  és szüntelenül a  bűnös méltó megbüntetését szorgalmazza. 
A mai  evangéliumban egy  béna ember  meggyógyításáról olvasunk.  A  testi gyógyuláshoz Jézus hozzáteszi a lelki gyógyulást, a bűnbocsánatot is,  így a korábban  béna  ember  testi nyomorúságától  megszabadulva  és  lelkileg újjászületve  távozhat. 
 A  történetben  világosan  elkülönül  az   emberi gyengeség  és  az  isteni  erő,  az  emberi  tehetetlenség  és  az  isteni cselekvés, az emberi akadékoskodás a jelenlévő farizeusok és  törvénytudók részéről és a szabadító isteni szó. A történet azt jelzi, hogy a bűn olyan határhelyzet, amelyben megnyilvánul emberségünk  és  megtapasztaljuk,  hogy  rászorulunk  Isten   segítségére, megbocsátására. 
Egyedül Isten irgalma szabadíthat meg minket a bűntől.