2016. december 22., csütörtök

Ad Magnificat

   A tegnapi  evangéliumban  Erzsébet dicsőítő  szavai  Máriára  irányították
   tekintetünket, a mai részletben pedig Mária magasztaló éneke tovább vezeti
   tekintetünket  Isten  felé,  akinek   a  megváltás  műve  köszönhető.   Az
   evangéliumi szöveggel  kapcsolatban három  apró részletre,  mélyebb  lelki
   üzenetre figyeljünk.
   Elsőként arra, hogy Mária  úgy teszi meg az  utat Erzsébethez, hogy  szíve
   alatt hordozza  születendő  gyermekét, Jézust.  Krisztust  hordozó  élete,
   hivatása mindannyiunknak  példa. A  szentáldozás során  Krisztus  költözik
   szívünkbe. De  ne csak  a  szentmise végéig  éljen bennünk,  hanem  vigyük
   otthonunk, mindennapi  teendőink helyszínére  a  szívünk mélyén  az  Urat!
   Második üzenetként  arra  figyeljünk,  hogy  milyen  szolgáló  szeretettel
   fordul Mária Erzsébet felé.  Mondhatná, hogy ő  is áldott állapotban  van,
   nem vállalhatja a hosszú és kimerítő utat, de ő mégsem keres  kifogásokat,
   hanem  indul,  hogy  segítségére  legyen  rokonának.  Harmadszor  pedig  a
   názáreti lány hálás lelkülete tanulság számunkra. Nem csak azért ad  hálát
   Istennek, hogy anya lehet és az isteni kiválasztásnak köszönhetően ő lehet
   a Megváltó  édesanyja,  hanem az  egész  emberiség nevében  mond  hálát  a
   Mindenhatónak, hogy hamarosan beköszönt  a megváltás ideje Isten  végtelen
   irgalmasságának köszönhetően.
   Vigyük  Krisztust  a  világba!  Szolgáljuk  szeretettel   embertársainkat!

   Legyünk mindenért hálásak Istennek!