Karácsony másnapja
2016
"A kövek beszélnek"
Milyen
szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a
Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe
vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa
át azokat kenyerekké.
Az is megtörtént, hogy Jézus
ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére.
Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő
asszonyt.
Pedig az Isten egészen más
szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor
Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt
feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.
Vagy gondoljunk arra a jelenetre,
amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt
válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.
A kövek tehát ártatlanok, csak
azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diákónus
felé.
Nincs tragikusabb eseménye az
emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei
felé.
Megdöbbentő az emberi elvakultság,
vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre
viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok
sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.
Ez történt az evangélium indulásakor
is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának
többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló,
ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták
eldönteni az igazságot.
Már maga a tény, hogy igaz
szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság
ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.
István diakónust betemethették
ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a
kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket.
Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett,
úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének
tüzében.
A Szentírás szerint az istenszeretőknek
minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház
életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk,
akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják
sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló
értékét.
Akiért, amiért életet áldoznak,
az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi
barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is
hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a
drága életet.
Van még egy lényeges mozzanat
István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló
vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik
megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül! Igaz, hogy a nagylelkű,
megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a
bosszú-vágyat. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium
alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszú hadjáratot, hogy megtorolja legkedvesebb
gyermekeinek szenvedéseit, s halálát.
Gondoljunk csak Mindszenty
bíborosra, akit cinikusan ma 68 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb
kettős ünnepének másnapján. Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az
ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is:
"Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"
Amikor a bosszúállás jegyében
annak idején Ferenc József császár, a számunkra végzetes Trianonnal végződő
hadat megüzente Szerbiának, képviselője által arra kérte X. Piusz pápát, hogy
áldja meg vállalkozását. A Szentatya azonban ezt válaszolta: "Én nem áldom
meg a háborút, csak a békét." Sokat sírunk Trianon miatt, de azt meg sem
kérdőjelezzük, hogy egyáltalán el kellett-e indítani a bosszúállás jegyében a
háborút?
A bosszúállás nem erény, főleg
nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.
Az István felé repülő köveken sem
volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan
megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek és ezzel
a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú
embernek angyali üzenet megvalósulását.
Ámen
