2016. december 16., péntek

Keresztelő Égő és világító fény

Az előző  napok evangéliumi  szövegeihez  kapcsolódik gondolatilag  a  mai részlet, de  nem annak  a beszédnek  a folytatása,  hiszen ez  a rész  nem Lukács,  hanem   János   írásában  található.
Jézus   Keresztelő   János küldetéséről és a saját küldetéséről  beszél. Jogosan állítja, hogy  saját küldetése és  tanúságtétele felülmúlja  Jánosét. János  feladata az  volt, hogy előkészítse  az  Úr  jövetelét, Jézusé  pedig,  hogy  megvalósítsa  a megváltást. Jézus világító  fénynek  nevezi  Keresztelő  Jánost.  A  hasonlat  értelme szerint  János   életmódjával,   tanításával  és   a   bűnbánatot   tartók megkeresz-telésével világította be  a megváltó jövetelének  útját. Ezen  az úton ugyan sokan jártak, de nem  mindenki járta végig. Az egykori  vallási vezetők, a  farizeusok  és a  törvénytudók,  akik szüntelenül  a  messiási várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben jártak, mert a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a messiási idők jeleit, sem magát  a megváltót.
Az egyszerű  nép és a bűnösnek  ítélt vámosok és  katonák viszont  hallgattak Jánosra,  bűnbánatot tartottak  és megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is elfogadták, szívesen hallgatták. Bár  János  szava  emberi  szó,  emberi  tanúságtétel  volt,  mégis  sokan felismerték   benne   Isten   üzenetét,   figyelmeztetését,   útmutatását. Hallgatok-e Isten küldötteire?

   (his)