Az előző
napok evangéliumi
szövegeihez kapcsolódik
gondolatilag a mai részlet, de nem annak
a beszédnek a folytatása, hiszen ez
a rész nem Lukács, hanem János
írásában található.
Jézus
Keresztelő János küldetéséről és
a saját küldetéséről beszél. Jogosan
állítja, hogy saját küldetése és tanúságtétele felülmúlja Jánosét. János feladata az
volt, hogy előkészítse az Úr
jövetelét, Jézusé pedig, hogy
megvalósítsa a megváltást. Jézus
világító fénynek nevezi
Keresztelő Jánost. A
hasonlat értelme szerint János
életmódjával, tanításával és a bűnbánatot
tartók megkeresz-telésével világította be
a megváltó jövetelének útját.
Ezen az úton ugyan sokan jártak, de
nem mindenki járta végig. Az
egykori vallási vezetők, a farizeusok
és a törvénytudók, akik szüntelenül a
messiási várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben
jártak, mert a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a
messiási idők jeleit, sem magát a
megváltót.
Az egyszerű nép és a bűnösnek ítélt vámosok és katonák viszont hallgattak Jánosra, bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is
elfogadták, szívesen hallgatták. Bár
János szava emberi
szó, emberi tanúságtétel
volt, mégis sokan felismerték benne
Isten üzenetét, figyelmeztetését, útmutatását. Hallgatok-e Isten küldötteire?
(his)
