2016. december 15., csütörtök

Te vagy-e?

A tegnapi evangéliumban Keresztelő János  küldöttei számára Jézus a  saját cselekedeteire hivatkozva igazolta messiási mivoltát.
A küldöttek távozása után a jelenlévő hallgatóságnak  Keresztelő Jánosról kezd beszélni,  amely egyértelműen dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak.  Egyrészt teljesítette azt a feladatot, amivel  Isten megbízta, azaz beszédeivel  és keresztelésével felkészítette  a  népet a  megváltó  érkezésére.
Másrészt azért, mert nem  tért le  az igazság útjáról,  s annak  kimondását úgy  is vállalta, hogy tisztában  volt azzal, hogy  az uralkodónak egyáltalán  nem fog tetszeni. János emiatt börtönbe  került, majd pedig kivégezték.
Jézus dicsérete  a  következő  kijelentéssel  éri  el  csúcsát:  „Az   asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János.” A tegnapi  szöveg tehát  Jézus  személyét és  cselekedeteit, a  mai  pedig Keresztelő Jánost  mutatja be,  ugyanakkor  két korszakot  is.  Keresztelő János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek  vártak az isteni  ígéret  beteljesedésére,  a megváltó  jövetelére.
Jézus  pedig elhozza Isten  országát,  ő  a megváltó.  A  farizeusok  és  törvénytudók,   akikről  Jézus  említést  tesz,  ezt  a  korszakváltást,  a  messiási  idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.
Felismerjük-e a  jeleket,  amelyek  erősítik Jézusba,  a  Messiásba  vetett   hitünket?

          (his)