A tegnapi evangéliumban Keresztelő
János küldöttei számára Jézus a saját cselekedeteire hivatkozva igazolta
messiási mivoltát.
A küldöttek távozása után a jelenlévő
hallgatóságnak Keresztelő Jánosról kezd
beszélni, amely egyértelműen dicsérő
jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak.
Egyrészt teljesítette azt a feladatot, amivel Isten megbízta, azaz beszédeivel és keresztelésével felkészítette a népet
a megváltó érkezésére.
Másrészt azért, mert nem tért le
az igazság útjáról, s annak kimondását úgy is vállalta, hogy tisztában volt azzal, hogy az uralkodónak egyáltalán nem fog tetszeni. János emiatt börtönbe került, majd pedig kivégezték.
Jézus dicsérete a
következő kijelentéssel éri el csúcsát:
„Az asszonyok szülöttei között
nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János.” A tegnapi szöveg tehát
Jézus személyét és cselekedeteit, a mai
pedig Keresztelő Jánost mutatja
be, ugyanakkor két korszakot
is. Keresztelő János lezárja az
üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak az isteni ígéret
beteljesedésére, a megváltó jövetelére.
Jézus
pedig elhozza Isten
országát, ő a megváltó.
A farizeusok és
törvénytudók, akikről Jézus
említést tesz, ezt
a korszakváltást, a
messiási idő beköszöntét, az
Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.
Felismerjük-e a jeleket,
amelyek erősítik Jézusba, a
Messiásba vetett hitünket?
(his)
