2016. december 24., szombat

Karácsony 2016

Karácsony 2016

Bevezető
Karácsonyt ünneplő szeretett Testvéreim! Ma Urunk Jézus Krisztus születésére emlékezünk. A betlehemi puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és szeretettel ölelik át egymást az emberek. Fényárban úsznak a templomok és a krisztushívők ajkáról felcsendül az angyali ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. Mert emberré lett az örök Ige.
Csecsemőként érkezett közénk, tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet. Ezért karácsonyi örömünk akkor lehet teljes, ha befogadjuk Őt, és engedjük, hogy a betlehemi Csillag fénye ragyogja be szívünket.
Hogy beragyoghassa, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Gyónom

Evangélium után
A hívő keresztény ismeri Urunk Jézus Krisztus születésének történetet. Évenként hallja újra és újra a júdeai puszta és a betlehemi barlang eseményeit. Ismeri az ifjú pár, Mária és József betlehemi utazásának viszontagságos körülményeit, a róluk szóló bibliai elbeszéléseket. Ismeri az égi küldöttek énekét s a pásztorok imádását.
De csak kevesen gondolnak arra, hogy az ezekről szóló evangéliumi beszámolók, a betlehemi eseménynek csak egyik fajta leírása. A volkloros elbeszélés mellett a Szentírás más formában is megörökítette Jézus születésének történetét. Feltűnő, hogy ebben nincs szó angyalokról és pásztorokról, betlehemi barlangról és a fényes csillagról. Ez a bibliai elbeszélés mégis ugyanazt az igazságot közvetíti, mint a színes és népies leírás Lukács evangéliumának alapján, csak éppen másképp, a lényegre szorítkozva.
Ezt a másfajta, teológusi leírást hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. E világba jött. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.”
János evangélista szerint a betlehemi éjszaka története röviden ez: „És az Ige testté lett, és közöttünk élt".
János az Isten Fiát, a betlehemi gyermeket Világosságnak nevezte, amely közénk jött a sötétségbe, a sötétben tapogatódzó emberekhez. János beszámolójában különösen kiemeli, hogy Jézus övéi közé jött, de övéi nem fogadták be, ám, akik befogadták, akik hisznek nevében, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.
A karácsonyi történetek lényege mindegyik evangélistánál ugyanaz. Jézus Krisztus személyében a világ Megváltója lépett Földünkre, Isten Fia, aki meghozta az igaz hit világát, amint ezt egyik karácsonyi énekünkben zengjük, és megnyitá a mennyország kapuját.
A sötétség mindig irtózott a világosságtól. Így alig csodálkozhatunk azon, ha napjainkban is sokan elutasítják a Fényt és nem fogadják be a Világ Világosságát. A sötétség ma is küzd a világosság ellen és ezt mi is tapasztaljuk. Bizonyos erők az elbutítást gőz erővel folytatják, és a sötétben maradó, nem gondolkodó agyakkal azt hitetik el, amit akarnak. A világ ezért utasítja el Isten Fényét. Nem akarja, hogy az emberek tudjanak Isten törvényeiről és parancsolatairól.
Nem a világosság elutasításának a következménye-e az erkölcsi katasztrófa? A gazdasági válság, a munkanélküliség, az elszegényítés, a nehéz megélhetés, az éhség, a hajléktalanság? Nem Isten világosságának elutasításából származik-e a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kegyetlenség, a gyilkosság, az ártatlan emberek tömeges elpusztítása, a robbantások sorozata?
Ezek megfékezésére hiábavalónak, gyengének látszik minden emberi erőfeszítés. És gyenge is lesz mindaddig, míg a világ be nem fogadja a Világ világosságát. Csak az Ő segítségével történhet meg a sötétség eloszlatása. Az evangélista szerint: „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”
Nekünk, akik befogadtuk Őt, - hangsúlyozom – hatalmat adott, hatalmat a sötétség eloszlatására is. De éljünk is ezzel a hatalmunkkal! Legyünk aktívabbak. Mert a sötétség, az Isten és keresztényellenes erők nem tétlenek. Meghiúsítják a legnemesebb emberi törekvéseket is. Nemhogy nem fogadják be a Világ Világosságát, de azokból is szeretnék kioltani, még ma is, akik befogadják Őt, és ma is az Ő tanítása szerint élnek. S többet fáradoznak e fényesség kioltásáért, mint a tömegek égető problémáinak megoldásáért.
Nem állítjuk, hogy a világ összes gonoszságáért egyedül a Világ Világosságának elutasítása, a hit megfogyatkozása a felelős. De azt mindenképpen valljuk, hogy az egykor keresztény országok, köztük hazánk erkölcsi és gazdasági nyomorához, de az un civilizált országok katasztrofális erkölcsi romlásához is nem kis mértékben járult és járul hozzá a vallásellenes liberalizmus szülte közömbösség. Röviden: Végeredményben mégis csak a bajok zömének az oka a Betlehemi Kisded be nem fogadása, és az az ádáz harc, amelyet folytatnak befogadói ellen.
Nem kell ahhoz különleges világlátás, hogy megállapítsuk: Megváltó Istenünk evangéliuma nélkül ma sincs üdvösség, ma sincs sem egyénnek, sem társadalomnak békéje. Egyetlenegy eszme- és gazdasági rendszer sem képes egészséges és boldog társadalmat kialakítani a keresztény felebaráti szeretet nélkül.
Ha azt akarjuk, hogy boldog legyen a társadalom, s benne az egyének élete, akkor nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban hívő keresztény módon élnünk, gondolkoznunk és cselekednünk.
T. Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban és kötelességeink teljesítésében.
Gyermekeinket, s az ifjúságot ne csak oktattassuk, hanem neveljük, és neveltessük is, s ne romboló, liberális, közömbös, hanem építőjellegű, keresztény szellemű világnézetre. Isten és az ember szeretetére, Isten törvényeinek, s a szeretet nagy parancsának gyakorlására, s elsősorban életpéldánkkal.
Az első karácsony éjszakáján Isten kiolthatatlan fényessége ragyogott fel. Jézus születése óta elmondhatja a világ: láttuk Isten dicsőségét, Az Atya egyszülöttének dicsőségét.
Ma ránk ragyog Karácsony fényesége. Lássuk meg Isten dicsősségét, és énekeljünk dicsőséget az Istennek és békességet minden jóakaratú embernek.

Ámen