2016. december 10., szombat

Advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapja

Bevezetés
A mai, adventi 3. vasárnapjának főszereplője a börtönben raboskodó, s kételyekkel küzdő Keresztelő Szent János.
A vele kapcsolatos kérdést, ma így fogalmazhatná meg Jézus. Mit akartok látni, amikor bekapcsoljátok a televíziót? Álhírességeket, Szórakoztató show-kat? Vagy miért bámuljátok? Hogy sminkelt, kozmetikázott vitatkozókat hallgassatok? Akik sportkocsin járnak, és nem ismerik a villamosjegy árát? Vagy hiteles embert? Igen, azt szeretnétek látni! De hány ilyen ember van ma az életben? És mi azok közé tartozunk e?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy kevésbé hiteles keresztény életünkkel veszélybe sodorjuk, hazánk és Európa életét. Uram irgalmazz!
Urunk! Segíts, hogy hiteles keresztény életünkkel megfordítsuk sorsunkat. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy hiteles keresztény életünk legyen Egyházunk és hazánk boldogabb jövőjének az alapja. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Ismerve Keresztelő Szent János állapotát, azt mondhatjuk, hogy a hosszú magánzárka megviseli. Kételyei támadnak magára a Messiásra vonatkozóan is. „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” - kérdezteti küldötteivel Jézustól. Különös kérdés. Főleg attól a Jánostól, aki a kinyilatkozásból tudta, hogy Jézus a Messiás. (Jn 1,31-34)
Akkor miért kételkedett? Mi okozta a zavart lelkében?
Az, hogy Jézus viselkedése nem egyezett meg azzal a képpel, amelyet ő rajzolt meg a Messiásról. János a maga kérlelhetetlen radikalizmusával így beszélt az eljövendő Megváltóról: „Tűzzel és Szentlélekkel keresztel titeket. Szórólapátjával megtisztítja szérűjét, a pelyvát olthatatlan tűzzel elégeti.” (Mt 3,11)
Ezzel szemben Jézus szelíden lépett föl: „a megroppant nádat nem törte össze, a füstölgő mécsbelet nem oltotta ki.”
János, minden bizonnyal, nem értette saját egyéni tragédiáját sem. Miért kell, hogy áldozata legyen egy házasságtörő nő gyűlöletének? Miért nem szabadítja meg őt az Isten a szenvedéstől, a börtöntől? Mélyen elgondolkodtat engem is, de megválaszolni én sem tudom.
Nagyon emberi gondolatok és érzések ezek. Jézus ajkáról is hasonló szavak fognak majd elhangzani. A Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely” A keresztfán pedig „Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?”
Az Úr Jézus ismeri János hősiességét, figyelemmel kíséri szenvedéseit. Helytállása nem értelmetlen, hanem világító példa minden kor embere számára.
Az Úr Isten ugyanis nem csak saját kortársaihoz küldött üzenetet szavai által, hanem élete példájával is minden kor ártatlan üldözött hívői számára is.
Ezért dicséri őt Jézus e fenséges szavakkal: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem akadt nagyobb Jánosnál.”
Szenvedése tehát tündöklő példa minden üldözött számára. Tündöklő példa volt ő a múltban és tündöklő példa Ő a jelenben is minden keresztény számára.
Annak ellenére, hogy tündöklő példa mindenki számára, a halálra készülő Keresztelő Szent János teljes bizonyosságra vágyva, mégis egy kérdést intéz Jézushoz Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
Régen elhangzott már az Úr Jézus válasza, amely a bizonyosság békéjét öntötte János lelkébe. Ám az óta is, újra és újra fölcsendül a kérdés az utat kereső, tévelygő emberiség ajkán, s Jézushoz fordul és megkérdezi tőle: „Te vagy-e az Eljövendő. vagy mást várjunk?”
Különösen is az emberiség válságos óráiban, a történelem milliók sorsát érintő változása közepette, egy új világjelenség megjelenésekor, napjaink globalizációs elméletének térhódításakor, a migráns válság napjaiban?
Így mi is megkérdezzük Jézustól: Te vagy-e az eljövendő, vagy mi is mást várjunk? Mást keressünk? Tudsz-e segíteni a harmadik évezred küszöbét átlépett emberen? Tudsz e segíteni azokon, akik elfordulnak és kigúnyolják az evangéliumot? Tudsz-e, akarsz-e segíteni egy olyan világon, amely szinte megtévesztő határozottsággal állítja, hogy nem Te vagy az eljövendő és ezért harcot is hirdet Ellened?
Amint egykor Keresztelő Jánosnak, Jézus nekünk is válaszol. Nem szavakkal, hanem az élet tényeivel. Rámutatva az emberiséget pusztító háborúkra, a békétlenségekre, a nemzetek közötti gyűlölködésekre, a különböző eszmerendszerek követői között dúló harcra, a nagy társadalmi igazságtalanságokra, a fényűző jómódban és nyomorban élők éles ellentétére.
Azt is sejtetve, hogy mindez azért van, mert az ember nem akart és akar az Isten útján járni, nem akarta és nem akarja elfogadni Öt, Eljövendőként.
Annak ellenére, hogy Ő az, akiben Isten megmutatja a világnak, hogy milyennek gondolta, és milyennek akarja az embert.
Mi elfogadjuk Jézusnak, Keresztelő Szent János kérdésére: Te vagy-e az Eljövendő adott válaszát. Hogy Őt azért küldte Isten, hogy hirdesse a bűntől való szabadulást és az üdvösséget. Válasza, miként Keresztelő Szent Jánost is bizonyossá tette, úgy bennünket is. Megbizonyosodott, hiteles hittel valljak, hogy Ő az eljövendő! Mi Őt várjuk. „Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve.”

Ámen.