Isten
nagyszerű teremtménye a víz. Értékeit jól ismerjük: szomjat olt, tisztít,
felüdít… Nem mindenki számára természetes, hogy megnyitja a csapot, és
otthonában folyik a víz. Vannak, akik kilométereket tesznek meg naponta, hogy
vizet meríthessenek egy kútból. A víz élet. Keresztségünk fürdője által
Krisztus az élő víz forrása meggyógyít bennünket minden bénultságunkból.
Nincs
emberem – mondja Jézusnak a béna. Az „irgalom házában”, (ez a jelentése a Bethesda
szónak) nincs ember, aki irgalmas lenne hozzá. És a nyomorék ember szavaiban
érezzük az elkeseredettséget, mert immár évtizedek óta senki sincs segítségére.
Láthatott már itt gyógyulásokat, amelyek másokkal történtek. Ő mindennap itt
van és vár. Miért nem adja fel, mire vár? A csodára, hogy valaki segítsen
rajta. Jézus megtehetné, hogy éppen akkor mozgásba hozza a vizet és levihetné a
beteget, de Ő másként tesz csodát: mozgásba hozza a beteg szívét, felindítja
benne az igazi gyógyulás vágyát, lelkét mozdítja meg a bűntelen élet felé.
(Adoremus
2005)
