A tegnapi napon a hamvazószerdai
evangélium kapcsán már megismerkedtünk a
nagyböjti időszak három jellegzetes cselekedetével, az imádkozással,
a böjtöléssel és az adakozással, amelyek mérföldkövek nagyböjti utunkon.
Az ima arra való, hogy
rendezzem és megújítsam
kapcsolatomat Istennel. A böjtölés
azt szolgálja, hogy
szembenézzek önmagammal és
bűnbánattal törekedjek a lelki
megtisztulásra,
megújulásra. Az adakozás
pedig megnyitja szívemet a szegények,
a rászorulók felé,
s így megújítja kapcsolatomat embertársaimmal.
Vigyáznunk kell azonban
arra, hogy e cselekedetek gyakorlása során ne a külsőségekre figyeljünk, hanem azok lelki tartalmára. Ebben segít a
mai evangélium, amely azt a
jelenetet idézi fel, amikor Jézus megjövendölte apostolainak szenvedését, halálát
és feltámadását.
Az Úr
szavai azt jelzik, hogy
mennyire tudatosan vállalja a szenvedést és a halált a
mi megváltásunk érdekében.
Jézus azt kéri
tőlünk, hogy mi is vegyük
fel életünk keresztjét! A kereszt, főként a betegség és a szenvedés keresztje ajándék számunkra.
A keresztet a
bennünket üdvösségre hívó
Isten ajándékozza nekünk, hogy
próbára tegyen minket,
mennyire gondoljuk komolyan Krisztus
követését. Ha keresztünket
hordozva járunk az Úr nyomában, akkor
a feltámadás, a dicsőség, az
örök élet útján is követhetjük őt.
(HIS)
