A mai
evangéliumban Jézus a következő
szavakkal bátorít minket, hogy Istenhez forduljunk kéréseinkkel:
„Kérjetek, és adnak nektek; keressetek,
és találtok; zörgessetek, és ajtót
nyitnak nektek.”
Talán még
helyesebb, ha nem anyagi természetű kérésekkel fordulunk hozzá és nem földi javakat szeretnénk tőle
kapni, hanem kérdéseinkkel
lépünk elé.
Az
imádság szüntelen párbeszéd, amelyben Isten meghallgat minket és
válaszol nekünk. Ebben a
párbeszédben megértjük önmagunkat, hivatásunkat. A
szívünk legmélyén lévő és
lelkünket megérintő kérdéseinket
tárjuk Isten elé, s amikor átgondoljuk és kimondjuk
szavainkat, akkor Isten megvilágosítja értelmünket, megtisztítja
vágyainkat, hogy valóban mindig
olyat kérjünk, ami örök üdvösségünket
szolgálja s ezért teljesíthető legyen.
Sok ember úgy érzi, hogy
Isten távol van az életétől, az ő mindennapi
gondjaitól, mások pedig azt gondolják, hogy ők tudnak mindent a legjobban,
ezért Isten ne avatkozzon bele az
életükbe.
Ezzel
szemben Isten nem zárkózik el előlünk, ismeri problémáinkat
és üzeneteivel válaszol nekünk. Szava
útmutatás számunkra, hogy eligazodjunk azokban az ügyekben, amelyek meghatározzák életünket.
Szolgálja a nagyböjti
idő kéréseink megtisztulását!
(HIS)
