Hamvazószerda.
Hamvazószerdával minden igazi keresztény
számára véget ér a farsangi mulatság és megkezdődik lelki tavaszunk: a
nagyböjt.
A mulandóság jelképével, szentelt hamuval
hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág
életére. Böjtölésre, önmegtagadásra, engesztelésre, megszentelődésre biztat.
Vonuljatok vissza a lármás világból és térjetek haza szívetek otthonába! Ott
keressétek, mert ott találhatjátok meg igazán lelketek nyugalmát. S így
készülhettek hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó
megünneplésére.
Mindezek hallatára tévedés lenne a
nagyböjti időt úgy értékelnünk, mint a lemondások időszakát. Amikor az Egyház
arra biztat, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, ugyanakkor azt
szeretné, ha többet igényelnénk a lelkiekből. Mert nemcsak kenyérrel él az
ember! Mit használ, ha az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja?
Sajnos a legtöbbször észre sem vesszük,
hogy egész esztendőben, olykor egész életünkben éheztetjük lelkünket. S
történik mindez azért, mert ez az éhség nem lép fel olyan követelő erővel, mint
a testi éhség és szomjúság. Megvonjuk
lelkünktől azokat a táplálékokat, amelyeket oly bőségesen terít elénk így
nagyböjt idején az egyház.
Egész évben éheztettétek lelketeket,
legalább most gondoskodjatok arról, hogy jóllakhasson. Olvassátok a Szentírást,
hallgassátok Isten igéjét, többet imádkozzatok, elmélkedjetek Isten
gondolatairól!
Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a
szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a
hazugságból és többet az igazlelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és
többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávé, alkohol,
dohányzás – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebbet a bűnből és
többet a bánatból.
A bűnbánat által mintegy kiürítjük
lelkünket, hogy a bűn helyett megtölthessük az isteni élet, a kegyelem
kincsével. És ha ezt tesszük, akkor méltóképpen készülünk hitünk nagy titkának,
Urunk Jézus Krisztus feltámadásának az ünneplésére.
Ámen.
